Art workshop, szír gyerekek, arab nyelvlecke és hasonló finomságok

A szerda megint nem indult túl jól, már ami a kedvemet illeti (fő a változatosság), aztán még rosszabb lett, amikor kiderült, hogy nincs reggeli. Arról nem is beszélve, hogy a kajálások közül egyedül a reggeli volt, amit igazán szerettem, akkor ugye nem volt hús, viszont volt normális sajt és nem csak az a puha, félig kenhető fajta, ami egyébként nagyon finom. Egyébként utóbbival sincs semmi bajom, de mivel itthon mindent sajttal eszem, ott eléggé hiányoltam. A kenyér meg, hát az kenyér, méghozzá elég finom, még ha vajat nem is kaptunk hozzá.
(az meg, hogy nem vettünk, nem az életképtelenség csúcsa, hanem arra az egyszerű okra vezethető vissza, hogy minden elfogyott pillanatok alatt, és senkinek nem volt kedve úgy venni hosszabb távú kajákat, hogy esetleg csak egyszer ehet belőle)

Akit érdekel, a továbbiakban többek közt egy pocsékul megszervezett art workshopról,  a reggelipénzről és az arab nyelvről lesz szó. Képekkel.

Motiválatlanság, költözködés és kaja

A következő hétfő meglehetősen borzalmasan indult, azt mondjuk nem sikerült eldöntenem, hogy azért, mert megint reggel fél héttől kezdve folyamatosan szólt a Für Elise (az egy saroknyira levő iskola csengőhangja, és mivel túl sok gyerek van és túl kevés iskola, két csoportra bontva járnak suliba a gyerekek, és az első csoport fél hétkor kezd...), vagy mert amúgy is vacakul aludtam és korán felébredtem a többiekre. Mindenesetre a délelőtt nem telt sokkal jobb hangulatban...

(vigyázat, sok szöveg, kevés kép)