Utórezgések Szlovéniához

Az utolsó nap már nem csináltam sok mindent: meglátogattam a botanikus kertet (ahol sajnos lemerült a fényképezőm, úgyhogy nem sok képet tudtam készíteni), aztán még lógtunk egy kicsit a városban, mielőtt elindult a buszom. Szóval erről a napról már sok érdemlegeset nem tudok mondani, de azért akad még egy-két dolog, ami kimaradt az előző bejegyzésekből, de szeretném megörökíteni. Hogy mi maradt meg nekem, egy-két gondolat, néhány szó.

Az a helyzet, hogy könnyen beleszeretek helyekbe. Szlovéniába is nagyon beleszerettem, annyira, hogy már meg is van, mikor megyek vissza :)

Ciao, Ljubljana!

A mai nap megint igen hosszúra és fárasztóra sikerült, csak éppen ma nem elvarázsolt erdőkben kirándultunk, hanem Ljubljanában mászkáltunk végtelen ideig.

A reggelem nem indult túl jól. Mondhatnám, hogy azért, mert hideg volt hajnalban vagy mert a spanyolok közül valaki piszkosul horkolt, de az az igazság, hogy alapjáraton is nagyon rossz alvó vagyok (otthon pl. simán felébredek arra, ha random megreccsen a lépcső). Szóval valószínűleg mindenképpen felébredtem volna valamire, ez elkerülhetetlen velejárója annak, ha az ember bárhol tartózkodik, de főleg városban. Bár ez az utca egészen csendes. Mindenesetre utána már azért kicsit mérges voltam a spanyolokra, mert kb. két órán keresztül folyamatosan használták a fürdőt, úgyhogy esélyem se volt felöltözni...

A semmittevés napja

A mai napon leginkább két dolgot csináltam: vártam és kóboroltam. Körülbelül ilyen sorrendben. Meg rengeteget elmélkedtem, az már három. Szóval ebben a bejegyzésben kivételesen sok szöveg lesz és kevés kép.

Reggel a lányok átmentek Janával a szomszéd városba bankszámlát nyitni, hogy végre megkaphassák a zsebpénzüket (így másfél hónap után már ideje van...), ahová nyilván nem mentem velük, mert értelme sem lett volna, és kedvem se volt hozzá. Úgyhogy ott maradtam a lakásban dolgozni, mert az utóbbi pár napban csak a nagyon-SOS dolgokat intéztem, és kicsit utol akartam érni magam a munkával.

A day of hippiness

A mai nap igen hosszúra és fárasztóra sikerült. De megérte, nagyon régen éreztem magam ilyen jól :)
Reggel ugyan órára kellett kelni, de ennek kivételesen még örültem is egy kicsit, mert az ébresztő éppen egy rémálom közepébe csengett bele, amit nem igazán bántam, hogy félbeszakított. Némi ébredezés meg egy gyors reggeli után csatlakoztam a lányokhoz egy megbeszélésre a Terra Verában, ami a nem sokára indítandó permakultúrás kert tervezésére irányult.

Elvarázsolt erdőkben

Ma olyan helyeken jártunk, hogy sokszor azt hittem, csak álmodom. Reggel kicsit lassan indult a nap (délben reggeliztünk, aztán mentünk egy kört a faluban bringával, aztán hazajöttünk, mert jól itthon hagytam a memóriakártyát a fényképezőből), de aztán elindultunk egy nagyon király kis felfedező útra, és megnéztünk két erdőt is. Imádom az erdőket. Szlovénia területének pedig 58%-a erdő, legalábbis a hivatalos honlapjuk szerint, ami elég sok (Európában a harmadik legtöbb, Finnország és Svédország után). És nem is akármilyen erdők! Jó, lehet, hogy ültetettek (nem tudom, még nem néztem utána), de igazi mesebeli elvarázsolt erdők, ahol elhiszem, hogy a kanyar mögött egy kígyókirályfi vár rám, az út végén kunyhóvá varázsolt kastély áll, és a fekete harkály tényleg ismeri a minden zárat kinyitó fű lelőhelyét. Ahol azt vártam, hogy a híd alól, a föld alatti forrás kékjéből vagy a vízesésből előugrik a víziember, hogy magával vigyen a víz alatti birodalmába. Ahová a nyári napfordulókor visszajönnék páfránymagvat/-virágot keresni a holdfényben, hogy értsem az állatok beszédét.

I feel sLOVEnia

Amikor egy hónappal ezelőtt leginkább hirtelen felindulásból megvettem a jegyet Ljubljanába, nem gondoltam, hogy tényleg eljövök. Mármint nyilván az ember azért vesz buszjegyet egy másik országba, hogy aztán elmenjen, de akkor még olyan végtelenül távolinak tűnt a március 22.-e hajnali hat óra, és hát álmodozni azért sokat szoktam, úgyhogy egészen amíg el nem kezdtem összepakolni, elég álomszerűnek tűnt ez az egész kaland. Már viszonylag régóta (hat éve, te jó ég!) szeretnék eljutni Szlovéniába, de mindig közbejött valami. Igaz, az eredeti úticél a Triglav Nemzeti Park lett volna, most pedig a horvát határ mellett vagyok egy kis faluban, Kostanjevice na Krkiben, de hát valahol el kell kezdeni Szlovénia felfedezését is.