A környezetvédelemről

Kalandjaim folytatódnak a február 17-i héttel.
A hétfői "information activity" azt hiszem az egész projekt mélypontja volt, és kivételesen nem csak én húztam fel magam rajta, hanem az egész csoport. Azért néha kell a változatosság.
De nyugi, nem erről fog szólni az egész bejegyzés, lesz szó megint a szír gyerekekről, csinálunk új videót (mert akkor még nem tiltották le a Youtube-ot Törökországban sem), és végre elmegyek vásárolni is a bazárba.

Egy nyugis hétvége, és egy kicsit átmegyek nyelvészbe

Ez egy kicsit rendhagyó bejegyzés lesz, ugyanis a hétvégén annyira nem történt semmi, hogy még írni se tudok róla, pedig általában a semmiről is aránylag hosszan tudok értekezni. Ugyanakkor már régóta keresem az alkalmat arra, hogy egy kicsit többet írjak a török nyelvről, egy laikus magyar szemével, ez pedig remek alkalomnak kínálkozik. És mivel meglehetősen nagy nyelvi zűrzavar volt az egyesületen belül, arra is megragadom az alkalmat, hogy az itthon kevésbé ismert nyelvekről is ejtsek pár szót, amikkel sikerült megismerkednem: pár mondat a már említett arab, és a még nem említett grúz nyelvről, persze szigorúan csak az érdekesség kedvéért.

A Carlos-botrány és egyebek

Emlékeztek még Carlosra? Itt több, mint egy hónapja írtam róla, de valójában egy hét telt el azóta, hogy befogadtuk. Emlékeztetőképpen itt egy kép róla.
Hát, Carlos egy hétig volt velünk, és az eltűnése kisebbfajta botrányként pattant ki, annak ellenére, hogy azért lehetett számítani rá.
Ezen kívül: szórólapot terveztünk, áram- és internethiánnyal kellett szembenéznünk, körbemasszíroztuk egymást (megint), búcsúztattunk.