I sLOVEnia

Furcsán telik itt az idő. Nem csak azért, mert megint teljesen átálltam az éjszakai életre, és hajnali 2-3-ig vagyok ébren,, aztán délig alszom, hanem azért is, mert elég random, hogy mikor van tennivalónk. Néha 2-3 napig nem történik semmi, aztán pedig hirtelen eltelik 2-3 nap úgy, hogy nem is értem, hová tűnt ennyi idő. Szóval rövid beszámoló, sok kép, főleg tájakról, a pikachu ízű fagyiról meg a kötelező macska-content.

Megállt az idő

Vagyis nem állt meg, csak valahogy olyan furán telik. Hihetetlen, hogy már majdnem egy hete itt vagyok, a napok mégis inkább lassan csordogálnak. Gondolom ezt eredményezi, ha az embernek az a legnagyobb problémája, hogy milyen fagyit készítsen legközelebb, meg hogy úszni menjen délután vagy inkább biciklizni.

my magic place

Visszatérés

A viszonylag biztató januári kezdés után ez a félévem a rohanásról, kapkodásról, és mindenek előtt, az elhamarkodott döntésekről szólt. Úgyhogy eljöttem, abban a reményben, hogy a tíz hónapos várnai EVSem előtt sikerül egy kicsit rendbe tenni magamat.

Hazudnék, ha az mondanám, hogy ez egy jól átgondolt döntés volt, ugyanúgy elhamarkodtam, mint sok más fontos döntést ebben a félévben. Aminek aztán meg is lett az eredménye, újabb problémák és konfliktusok kerültek elő - ezekről most nem beszélnék, így vagy úgy, de mindegyiket sikerült megoldani.

Szóval eljöttem. Kedden érkeztem Kostanjevicába, és egy kicsit még mindig megfoghatatlan, hogy most itt leszek szeptember közepéig.

 

Gyepfelmérés az Őrségben, avagy hogyan különböztetjük meg egymástól a szibériai és a mocsári nőszirmot?

Ezt a bejegyzést több okból is fontosnak tartom megírni. Egyrészt vizsgaidőszak van, és mint tudjuk, ilyenkor minden fontosabb, mint a holnapi vizsgára történő tanulás. Másrészt nehogy már csak a külföldi utazásaim legyenek megörökítve, amikor itthon is gyönyörű helyeken járok. Harmadrészt pedig ezzel most megragadom az alkalmat, hogy írjak egy nagyon kicsit a természetvédelemről (illetve annak gyakorlati oldaláról) is.

Ezen a héten volt szerencsém négy (najó, három és fél) napot eltölteni az Őrségben, és egész nap gyepeket nézegetni. Ez több szempontból is jól jött, egyrészt így előző héten be tudtam hozni egy kicsit a lemaradásomat munka-ügyileg, és normális időbeosztásban átadni a feladatokat; másrészt nagyon jó volt kiszabadulni egy kicsit a városból, és a természetben lenni pár napot, távol az internettől meg a vizsgáktól. Meg az aggodalmaimtól. Mert most három napig csak mi nyolcan voltunk, meg a gyepek. És aki azt hiszi, hogy a gyepfelvételezés unalmas, az még nem élte át, milyen élmény orchideát találni egy mocsárréten!

imádnivaló felhők, kár, hogy nem volt nálam a felhőhatározó...

Utórezgések Szlovéniához

Az utolsó nap már nem csináltam sok mindent: meglátogattam a botanikus kertet (ahol sajnos lemerült a fényképezőm, úgyhogy nem sok képet tudtam készíteni), aztán még lógtunk egy kicsit a városban, mielőtt elindult a buszom. Szóval erről a napról már sok érdemlegeset nem tudok mondani, de azért akad még egy-két dolog, ami kimaradt az előző bejegyzésekből, de szeretném megörökíteni. Hogy mi maradt meg nekem, egy-két gondolat, néhány szó.

Az a helyzet, hogy könnyen beleszeretek helyekbe. Szlovéniába is nagyon beleszerettem, annyira, hogy már meg is van, mikor megyek vissza :)

Ciao, Ljubljana!

A mai nap megint igen hosszúra és fárasztóra sikerült, csak éppen ma nem elvarázsolt erdőkben kirándultunk, hanem Ljubljanában mászkáltunk végtelen ideig.

A reggelem nem indult túl jól. Mondhatnám, hogy azért, mert hideg volt hajnalban vagy mert a spanyolok közül valaki piszkosul horkolt, de az az igazság, hogy alapjáraton is nagyon rossz alvó vagyok (otthon pl. simán felébredek arra, ha random megreccsen a lépcső). Szóval valószínűleg mindenképpen felébredtem volna valamire, ez elkerülhetetlen velejárója annak, ha az ember bárhol tartózkodik, de főleg városban. Bár ez az utca egészen csendes. Mindenesetre utána már azért kicsit mérges voltam a spanyolokra, mert kb. két órán keresztül folyamatosan használták a fürdőt, úgyhogy esélyem se volt felöltözni...

A semmittevés napja

A mai napon leginkább két dolgot csináltam: vártam és kóboroltam. Körülbelül ilyen sorrendben. Meg rengeteget elmélkedtem, az már három. Szóval ebben a bejegyzésben kivételesen sok szöveg lesz és kevés kép.

Reggel a lányok átmentek Janával a szomszéd városba bankszámlát nyitni, hogy végre megkaphassák a zsebpénzüket (így másfél hónap után már ideje van...), ahová nyilván nem mentem velük, mert értelme sem lett volna, és kedvem se volt hozzá. Úgyhogy ott maradtam a lakásban dolgozni, mert az utóbbi pár napban csak a nagyon-SOS dolgokat intéztem, és kicsit utol akartam érni magam a munkával.

A day of hippiness

A mai nap igen hosszúra és fárasztóra sikerült. De megérte, nagyon régen éreztem magam ilyen jól :)
Reggel ugyan órára kellett kelni, de ennek kivételesen még örültem is egy kicsit, mert az ébresztő éppen egy rémálom közepébe csengett bele, amit nem igazán bántam, hogy félbeszakított. Némi ébredezés meg egy gyors reggeli után csatlakoztam a lányokhoz egy megbeszélésre a Terra Verában, ami a nem sokára indítandó permakultúrás kert tervezésére irányult.

Elvarázsolt erdőkben

Ma olyan helyeken jártunk, hogy sokszor azt hittem, csak álmodom. Reggel kicsit lassan indult a nap (délben reggeliztünk, aztán mentünk egy kört a faluban bringával, aztán hazajöttünk, mert jól itthon hagytam a memóriakártyát a fényképezőből), de aztán elindultunk egy nagyon király kis felfedező útra, és megnéztünk két erdőt is. Imádom az erdőket. Szlovénia területének pedig 58%-a erdő, legalábbis a hivatalos honlapjuk szerint, ami elég sok (Európában a harmadik legtöbb, Finnország és Svédország után). És nem is akármilyen erdők! Jó, lehet, hogy ültetettek (nem tudom, még nem néztem utána), de igazi mesebeli elvarázsolt erdők, ahol elhiszem, hogy a kanyar mögött egy kígyókirályfi vár rám, az út végén kunyhóvá varázsolt kastély áll, és a fekete harkály tényleg ismeri a minden zárat kinyitó fű lelőhelyét. Ahol azt vártam, hogy a híd alól, a föld alatti forrás kékjéből vagy a vízesésből előugrik a víziember, hogy magával vigyen a víz alatti birodalmába. Ahová a nyári napfordulókor visszajönnék páfránymagvat/-virágot keresni a holdfényben, hogy értsem az állatok beszédét.

I feel sLOVEnia

Amikor egy hónappal ezelőtt leginkább hirtelen felindulásból megvettem a jegyet Ljubljanába, nem gondoltam, hogy tényleg eljövök. Mármint nyilván az ember azért vesz buszjegyet egy másik országba, hogy aztán elmenjen, de akkor még olyan végtelenül távolinak tűnt a március 22.-e hajnali hat óra, és hát álmodozni azért sokat szoktam, úgyhogy egészen amíg el nem kezdtem összepakolni, elég álomszerűnek tűnt ez az egész kaland. Már viszonylag régóta (hat éve, te jó ég!) szeretnék eljutni Szlovéniába, de mindig közbejött valami. Igaz, az eredeti úticél a Triglav Nemzeti Park lett volna, most pedig a horvát határ mellett vagyok egy kis faluban, Kostanjevice na Krkiben, de hát valahol el kell kezdeni Szlovénia felfedezését is.