Sok-sok alvás és egy borzalmas állatkert

Vasárnap végre-valahára addig fetrenghettem az ágyban, ameddig csak akartam (alvásnak csak azért nem merem nevezni, mert minden kis vacak zajra felébredtem, mint például a hajnali müezzin vagy a többiek szobába járkálása), ami elég jól esett, csak valamikor fél tizenkettő után másztam fel a földszintre. Reggeli persze nem nagyon volt, néhány péksüti árválkodott még az étkezőben, sajtos, illetve pisztáciás töltelékkel, ezekből elpusztítottam néhányat, mert azért néha nekem is kell ennem, de nem mondhatnám, hogy jól laktam velük. Evés közben jött Silvia és kérdezte, hogy nem akarok-e menni az állatkertbe velük, hát hogy a fenébe ne akarnék, mondtam, annak ellenére, hogy eredetileg pihenős napot terveztem. Mint utólag kiderült, valószínűleg jobban jártam volna, ha nem megyek, de hát ezt akkor se hittem volna el, ha valaki járt már volna az állatkertben...

Maraş

A másnaposságot megelőző intézkedéseim (vagyis hogy nem iszom sok alkoholt) nem igazán voltak sikeres, leginkább azért, mert a kialvatlansággal is kombinálódtak. Fél hatkor ébredtem fel, tehát jóval korábban a kelleténél, és nem is tudtam visszaaludni, úgyhogy feküdtem az ágyban és reménykedtem, hogy indulásig jobban leszek. Ez meg is történt, viszont aztán a busz meg a török vezetési stílus nem sokat segített a hányingeremen...

Norbival, Nadège-zsal és Rebeccával indultunk, ami a legtöbb kocsiban elég vicces helyzeteket eredményezett, ugyanis általában olyanok vettek fel, ahol az első két ülésen ült már valaki, így négyünknek hátulra kellett bezsúfolódni.

A hét fénypontja: Carlos

Csütörtök délelőtt annyira nem történt semmi, hogy nagyon. Mármint azon kívül, hogy a szokásos morcos hangulatban ébredtem, meg hogy mindenki elénekelte egyszer a koncertre választott dalt (ez aztán a próba!). Utána nagyjából másfél órán keresztül skypoltunk P-vel, majd ebéd után az udvaron válogattuk a szemetet (a suliban két hetes szünet volt, így oda nem mentünk), papírt meg műanyagot külön, meg kiderült, hogy nem minden műanyagot meg nem minden papírt visz el a gyár... aztán jó sokáig köhögtem utána, mert iszonyatosan szállt a por az udvaron, és ugye az egész garázs teli volt szeméttel, és mindet meg kellett csinálni egyszerre.

Két nem túl izgalmas nap és egy cultural night

Na, szóval a blog nem halt meg, csak most kilenc napig úton voltam, de igyekszem minél hamarabb bepótolni az elmaradást!

A következő hétfő megint nem indult túl izgalmasan, főleg az előző rohanós hét után. Délelőtt megint újradobozokat eszkábáltunk, majd bevittük őket a suliba (egy papír, egy műanyag minden osztályba, ahová jutott). A nagyobb darabokból kettő az egyben szelektív dobozokat csináltunk (éljen a lustaság!), egyszerűbb volt egy válaszfalat berakni középre, mint új falakat készíteni nekik. Utólag egyébként ez nem bizonyult a legtökéletesebb megoldásnak (a válaszfalak egy idő után feljöttek és összekeveredett a két oldal), de hát semmi sem lehet tökéletes. A kép bal alsó sarkában látható dobozt később nagyon utáltuk, mert ugye ezek nem egyszer használatosak, több héten keresztül kell kiszedni belőlük a szemetet, és hát ennek a felépítése nem igazán alkalmas erre. Nem tudom, ki csinálta, de nem volt a legjobb ötlet...