Jó, bevallom egy kicsit csaltam a háromból kettőnél is: a Solarisra még akkor vettem a jegyet, amikor nem tudtam a kihívásról, az MTM-ben pedig már számtalanszor voltam. De hát ez van, az élmény az élmény, és később majd megmagyarázom, hogy miért nem csalás teljesen az egész :)
Mérsékelt mennyiségű szöveg pár képpel, avagy találkozásom Lemmel (újra), az elektronikus zenével és a lepkehatározó tányérral.
"Poroszkálok megint kékbenyúló mezőkön. Rézarcú nap villan a pocsolyán. Szívemben más bú-öröm kincsét őrzöm, új beszédet tanulgat már a szám. Fagyott tó lett szememnek enyhe kékje, lovam nem űzi gyeplőszár-szeszély. Belemarkol egy halom rőt levélbe, s utánam vágja a garázda szél." /Szergej Jeszenyin/
2015. október 27., kedd
2015. október 21., szerda
#100újélmény - 1. Kőszegi gerinctúra
No, hát a török élményeim elmesélése kissé félbeszakadt, és egyelőre
nincs kapacitásom folytatni (de be lesznek fejezve! majd egyszer).
Helyette viszont egy új feladatba vágtam a fejszémet: a Facebookon nem
rég indult #100újélmény kihívást szeretném teljesíteni, mert bár most
eléggé rendben megy az életem, az élménygyűjtéssel mintha leálltam volna
egy kicsit, ami nem jó. Szóval a cél mostantól az, hogy minden héten
legalább egy új élménnyel járuljak hozzá a lelki békémhez.
Az első bejegyzésen nem is kellett sokat gondolkodnom: P-vel négy napot töltöttünk Kőszegen (na jó, három és felet, meg egy felet Szombathelyen), és hát mi tagadás, eléggé beleszerettem ebbe a kisvárosba. A szállásunk a belvárosban volt, egész konkrétan a Jézus Szíve Templom szomszédságában (ami azért volt külön élmény, mert minden nap hajnali ötkor harangoztak először, amihez ugye kevésbé vagyunk hozzászokva). A városban viszonylag keveset sétáltunk - első nap még fáradtak voltunk, tegnap és ma pedig elég vacak idő volt -, de abból amit láttam, Kőszeget (pontosabban Kőszeg régebbi részeit, amiket láttunk), egy szóval tudnám leginkább jellemezni: cuki. De a lényeg az, hogy teljesen beleszerettem, és most nyaralót akarok venni fent a hegyen. A városban sajna nem fényképeztünk, de itt van két wikipédiás kép azok számára, akik még nem jártak arrafelé:
Na, de igazából nem Kőszegről akartam írni, csak
gondoltam megemlítem azt is, mint új szerelmemet. Hanem a vasárnapi
gerinctúráról, ami elég hosszú volt, cserébe viszont gyönyörű.
Az első bejegyzésen nem is kellett sokat gondolkodnom: P-vel négy napot töltöttünk Kőszegen (na jó, három és felet, meg egy felet Szombathelyen), és hát mi tagadás, eléggé beleszerettem ebbe a kisvárosba. A szállásunk a belvárosban volt, egész konkrétan a Jézus Szíve Templom szomszédságában (ami azért volt külön élmény, mert minden nap hajnali ötkor harangoztak először, amihez ugye kevésbé vagyunk hozzászokva). A városban viszonylag keveset sétáltunk - első nap még fáradtak voltunk, tegnap és ma pedig elég vacak idő volt -, de abból amit láttam, Kőszeget (pontosabban Kőszeg régebbi részeit, amiket láttunk), egy szóval tudnám leginkább jellemezni: cuki. De a lényeg az, hogy teljesen beleszerettem, és most nyaralót akarok venni fent a hegyen. A városban sajna nem fényképeztünk, de itt van két wikipédiás kép azok számára, akik még nem jártak arrafelé:
Jézus Szíve Templom (forrás: Wikipédia) |
+1 Darwin szobra harkállyal (fotó by Pomsár Péter) |
Fő tér (forrás: Wikipédia) |
2015. április 28., kedd
Mersinben zöldültünk
a tengerpartra is eljutottunk |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)