Mint tudjuk, az energia nem vész el, csak átalakul. Nos, az az energia, amit amúgy a blogba fektetnék, egy csomó minden mássá alakul át, például kertészkedéssé, olvasássá, biciklizéssé, főzéssé... szóval mindenféle olyan tevékenységgé, amihez nem kell a gép előtt ülni. De azért teszek még egy kísérletet, hogy feltámasszam a blogot, már csak azért is, mert ha egyszer belelendülök, akkor szeretem csinálni.
Egyébként meg rájöttem valamire. Szerintem Szlovéniát direkt hétvégi kiruccanásokra tervezték. Elég kicsi, úgyhogy viszonylag gyorsan el lehet jutni az ország bármelyik sarkába, és ha ott van az ember, akkor másfél-két napig tud csinálni egy csomó mindent, hogy aztán hiányérzet nélkül hazamehessen. Még Ljubljanára is elég két nap (vagy egy hosszú hétvége, ha az ember
nagyon mindent meg akar nézni). Ptuj (szép magyar nevén Potony) is ilyen hétvégi méretű kis városka, ahol mondjuk mi egy kicsit kevesebb időt töltöttünk, de így se maradt nagyon hiányérzetem a városnézéssel kapcsolatban (a kirándulás más kérdés, de azt elintéztük előtte itt, Kostanjevicában).
Egy nagyon cuki hostelban voltunk, az állomástól kb. 5 perc sétára (Bed&Breakfast Žiga, ha valaki esetleg Ptujba készül), bár érdekes módon egy rakás építőipari reklám van az épületen (jó, nyilván ott lakik az a cég is, de akkor is vicces volt), szuper franciaágyas szobánk volt szuper fürdőszobával (ok, az ágy nem volt nagyon szuper, mert túl puha volt a matrac, de ez meg gondolom ízlés kérdése). Szóval lepakoltunk és felmentünk a várba (ami egy csupa-hóvirág dombon áll, amennyivel, idézem "le lehetne tarolni az óbudai piacot", ezt mondjuk nem tudom megítélni, de elfogadom, hogy így van), és ott nem fizettünk egy rakás pénzt a múzeumokért, viszont megnéztük felülről az óvárost, és teljesen beleszerettem az egyen-piros háztetőkbe.
Aztán lementünk az óvárosba, hogy megnézzük az egyen-piros háztetőkhöz tartozó házakat (illetve tornyokat) is, meg hogy szerezzünk valami kaját. Én itt már nem lepődöm meg szinte semmin, de a RedBull-ízű fagyit azért szóvá tettem (kép sajnos nincs), ahogy a járdát is, ami minden figyelmeztetés nélkül elfogy az egyik kanyarban a gyalogosok lába alól. Ezt szerencsésen túléltük, úgyhogy utána meglátogattuk a helyi kínai éttermet, ami egyrészt kínaihoz képest igen fancy volt, másrészt viszont helyi viszonylatban nem annyira drága, cserébe akkora adagokat kaptunk, hogy egyikünk se tudta megenni az egészet. Utána pedig kaptunk egy-egy kis csészényi meleg, teás-rumos-diós ízű valamit, ami nekem
kell, de sajnos nem tudom, mi volt az (tippeket szívesen fogadok).
Ezt követően átsétáltunk a gyalogosoknak és bringásoknak fenntartott hídon, megcsodáltam a sirályokat és szárcsákat, aztán pedig a töltésen elsétáltunk a termálfürdő plusz akvapark felé, ahova nagyon jó lett volna elmenni, ha mondjuk egy nappal többet vagyunk itt, és esetleg még nyár is van. De majd legközelebb. Aztán a naplementével kezdett hűvösödni az idő, úgyhogy visszafordultunk, és
láttam egy vöcsköt hazafelé visszamentünk a hostelba punnyadni egy kicsit.
Aztán sötétedés után, este 8 körül még egyszer kimerészkedtünk a városba, sétálni egy kicsit, meg vacsorát szerezni. Nap közben is tetszett a város, de meg kell, hogy mondjam, éjszaka sokkal hangulatosabb volt. Nem jártak sokan az utcákon (kedd este miért is tennék), és az óváros macskaköves, régies lámpákkal kivilágított utcácskái és sikátorai teljesen magukkal ragadtak. Mondanám, hogy legszívesebben órákig bolyongtam volna rajtuk, de ahhoz nagyon el kellett volna tévedni még nekem is, de azért sikerült így is kiélni a bolyongási vágyaimat. Aztán egy tonhalas pizzával meg némi helyi borral zártuk a napot az egyetlen nyitott étteremben, amit találtunk, miközben az egyik
Asterix és Obelix rész ment a fejünk felett szlovén felirattal.
Másnap reggel még ismét sétáltunk egy kicsit, kipróbáltuk az egyik kávézót a főtéren (jó volt), és néztük, ahogy ébredezik a város. Ismét felcaplattunk a várba, alapvetően képeslapot (meg egyéb turista-szuveníreket) venni, de a pénztáros bácsi nagyon kedves módon nem engedett el minket, amíg meg nem néztük a korent-kiállítást. A korent kb. a busó szlovén megfelelője, és itt Ptujban van a legnagyobb fesztivál farsang idején. Ez nem volt egy nagy kiállítás, egy kisebb szobányi jelmezt lehet megnézni, megtapogatni, de nagyon érdekes volt, bár képeket sajnos csak a telefonommal készítettem, mert a fényképező memóriakártyáját ügyesen ott felejtettem a hostelban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése