I sLOVEnia

Furcsán telik itt az idő. Nem csak azért, mert megint teljesen átálltam az éjszakai életre, és hajnali 2-3-ig vagyok ébren,, aztán délig alszom, hanem azért is, mert elég random, hogy mikor van tennivalónk. Néha 2-3 napig nem történik semmi, aztán pedig hirtelen eltelik 2-3 nap úgy, hogy nem is értem, hová tűnt ennyi idő. Szóval rövid beszámoló, sok kép, főleg tájakról, a pikachu ízű fagyiról meg a kötelező macska-content.

Az a helyzet, hogy nem sok minden van, amiről írhatnék. Persze nem unatkozom, de a történések legtöbbje nem olyan izgalmas, mindenképp meg akarjam osztani a nagyvilággal. Sokat olvasok meg főzök (ma pl. szilvás-túrós rétest meg cukkinis-paradicsomos kenyérsalátát csináltam), játszom az örökké náthás vércicával, nyelveket tanulok (egyelőre inkább szlovént, de most már jó lenne elkezdeni a bolgárt is rendesen), néha elmegyek bringázni a környéken, és elég sokat járunk le a folyóhoz úszni. Imádom a Krkát, csak azért megérné ideköltözni, hogy nyáron minden nap úszhassak benne, órákig tudnék áradozni róla, hogy milyen jó mindenről megfeledkezve lebegni a vízben.
Szóval éljenek a képek!

úgy tesz, mintha ártatlan lenne

bal oldalt a Krakovo - 15 perc bringázás, és ilyen gyönyörű tájak vannak

a templom már Kostanjevicához tartozik :)

megint elvonultam olvasni a barlang melletti elvarázsolt patakkanyarhoz

a lábam azért van rajta random képeken, hogy elhiggye mindenki,
hogy tényleg itt jártam :D

ebben a patakban is jó lenne fürdeni,
ha nem fagynának el 10 másodperc után a végtagjaim

így néz ki most az öreg tölgy :)

kizöldült a Krakovo

Egyik nap elbicikliztem egészen Gmajnáig (kb. 10 km Kostanjevicától, ami ezzel a biciklivel meglehetősen sok ideig tart), és egész egyszerűen nem bírok betelni a látvánnyal. Nem csoda, hogy minden teli van bicikliző turistákkal meg sportolókkal, ezeken a tájakon hetekig (talán hónapokig) tudnék tekerni anélkül, hogy megunnám. Az már csak hab a tortán, hogy az út mellett láttam egy hollópárt meg hegyi billegetőt is. Voltam a Krakovóban is, éppen csak benéztem, hogy hogy néz ki zölden az erdő. Most is csodaszép (már nincs víz alatt, de a sások meg gyékények azért mutatják, hogy nem szokott itt szárazság lenni), de őszintén szólva nekem a tavaszi virágtenger jobban tetszett. Ez persze nem fog visszatartani attól, hogy hosszabb felfedezőtúrára induljak egyszer, még amíg itt vagyok! Voltunk a galériánál is egyik este, csodajó volt a csendben a hársfák alatt csillagokat nézni, macskabaglyot hallgatni, és gondolkozni meg beszélgetni. Egyszer átstoppoltunk Krškoba is szlovénórára, meg serpenyőt venni, de amúgy a buszközlekedés errefelé eléggé kritikán aluli (nem nagyon van, bár legalább amik jönnek, azok pontosan...), meg drága is, úgyhogy olyan nem nagyon van, hogy csak úgy elmegyünk valahova körülnézni. Nem mintha nagyon hiányozna, jó most itt punnyadni meg chillelni.

Ezen kívül vasárnaponként szoktunk menni a Ljubljanához közel lévő menekültközpontba (Logatecbe), ahol Fanni művészetterápiás workshopot tart a nőknek, én pedig addig a gyerekekkel játszom, hogy ne zavarják őket. Eddig kétszer voltam, még kicsit szoknom kell a helyzetet meg az embereket, meg hogy nem nagyon tudunk kommunikálni (egy egészen fura szlovén-angol-fárszi keveréknyelven "beszélgetünk"), de szeretek velük foglalkozni. Persze káosz van, repkednek a zsírkréták meg papírlapok, amikor rajzolunk, meg megy a sírás meg a verekedés néha, hogy de megütött, de ez az enyém, add nekem, ne ülj ide, nekem kell a fekete, meg hasonlók, de ez normális (gondolom, én nem találkoztam még olyan gyerekcsapattal, akik teljesen békében megvoltak egymással :D). Szóval nagyon szeretem őket már így, két alkalom után is.

Végezetül pedig két kép Ljubljanából vasárnapról.

ez csak nekem morbid?

ez meg annyira cuki :)