Mersinben zöldültünk

a tengerpartra is eljutottunk

Két hónapos, igencsak félbemaradt úti beszámolómat (be fogom pótolni, ígérem!) most másik projektről szóló, frissebb beszámolóval szakítom meg. Sem téma tekintetében, sem a helyszínt illetően nem történt nagy változás: egy ötnapos találkozón vettünk részt Mersinben (kb. 60 km-re Gazianteptől), a téma a városi zöld és egészséges életmód volt. A szervezés pedig amolyan törökösen volt megoldva, ennek minden előnyével és hátrányával.

A találkozó egy hosszabb program, egy öt ország közt történő Grundtvig-együttműködés részeként valósult meg, aminek célja a közösségi kertészkedés, a városi fenntarthatóság, és az egészséges életmód népszerűsítése, jó példák és ötletek megosztása volt. Én kívülállóként csöppentem a programba, így a többi szervezet munkája teljesen ismeretlen volt számomra - szerencsére az első nap délelőttjén megejtett bemutatkozó előadások után változott a helyzet. Jó volt látni, hogy a litván, lett és török egyesületeket is megihlette a magyarok és finnek által korábban bemutatott Restaurant Day ötlete (ami a Messzelátónál is rendszeresen szokott lenni, gyertek majd enni!). De láttunk jó példákat mi is a többiektől: a lettek főzőtanfolyamot indítottak rászorulók számára (ahol többek közt a krumpli és a sütőtök száz elkészítési módját lehet elsajátítani); a litvánok gondosan megtervezték, hogyan lehet legjobban hasznosítani egy első pillantásra nem is olyan nagynak tűnő kertládát; a törökök közösségi kertet hoztak létre az oktatóközpontban, még ha csak kicsit is; a finnek pedig főleg közös főzős programokkal népszerűsítik az egészséges táplálkozást. Kaptunk kóstolót csipkelekvárból és finn mentás csokiból, a magyar csapat által kivitt mézeskalács-készletek (amik kifogyhatatlannak tűntek) pedig mindenhol sikert aratott.

A projektnek amúgy van ám facebook oldala is, meg szép neve, mégpedig ez: New Flavour of Life. Ami szerintem egészen remekül hangzik. A facebookra pedig mindenképpen érdemes ellátogatni, egy csomó izgalmas tippet lehet szerezni az otthoni kertészkedéshez, szóval hajrá!

kislányok nagyon király hagyományos
táncot adtak elő az oktatóközpontban

A programról nem lehet elmondani, hogy... hát, túlzsúfolt lett volna. Legalábbis én ilyet még nem láttam, hogy két délutánra is free time legyen beírva délutáni programnak egy ilyen rövidke képzésen. Mint az a korábbi bejegyzéseimből is kiderült, van a törököknek egy olyan oldala, amit én kevésbé bírok, és ami ezen a képzésen is sajnos eléggé kijött. A török szervezet részéről nem volt egy résztvevő sem, csak a szervezők, és a szakmai programok sem igazán nyerték el a tetszésemet. Első nap például megtanultunk rendkívül giccses szappanokat önteni, amiket aztán kitudjamivel lehetett kifesteni, illetve kivi alakú szappant is csináltunk. Ezzel amúgy nem lenne semmi baj, csak mondjuk semmi köze nem volt az egészséges életmódhoz meg a városi fenntarthatósághoz. Voltak olyan workshopok, amiket egyszerűen skippeltünk (mondjuk ez láthatóan senkit nem zavart különösebben, úgyhogy lehet, hogy bennem van a hiba), máskor meg tök felesleges dolgokat csináltunk hosszú időn keresztül (pl. az egyik központi program kb. 20 darab paradicsompalánta elültetése volt). A legkiakasztóbb pedig az volt, amikor elmentünk "kirándulni", ami azt jelentette, hogy sétáltunk vagy ötszáz métert egy vízesésig, ahol készítettünk pár csoportképet (a végén már annyira az agyamra ment a folyamatos csoportképezés, hogy a legtöbbről igyekeztem meglógni), majd visszasétáltunk. Ezen kívül azt is nehezményeztem, hogy leginkább mindenféle multinacionális kajákat kaptunk, nem pedig finom török (vega) kajákat. Azért sütievésre volt lehetőség (lokmát meg egyéb cukros-mézes lében úszó édességeket kaptunk), úgyhogy annyira nem panaszkodom.

kiviültetvény a hegyen

botanizálunk - ez vajon micsoda?

az ominózus vízesés júdásfával...

... és júdásfa nélkül

 Szóval konklúzió: a törökök Mersinben is csak törökök, és Törökország továbbra sem nekem való, bármennyire is szeretném. De ez ne tántorítson el senkit Törökországtól meg a törököktől, valószínűleg nem az én véleményem mérvadó a témában!

Sajnos az időjárás sem volt túl kedves a kint töltött idő nagy részében, de tengerpartot meg tudtuk nézni, és egy éjszakai kávézásra plusz sétálásra is eljutottunk Seyhan jóvoltából, aki egy közeli faluban vezet teknőcmentős EVS-projektet, ahova rendszeresen mennek magyar fiatalok önkénteskedni. Azért az eső nem esett sokat, úgyhogy nem áztunk meg, csak fáztunk egy kicsit. Mersin jóval délebbre van, mint Magyarország (bár erre gondolom mindenki rájött), úgyhogy ott elvileg már erősen olyan időnek kellett volna lennie, mint errefelé május-júniusban, de kifogtunk egy szerencsétlenebb időszakot. Mindenesetre a narancs-, mandarin- és grapefruitfák már nagyban virágoztak, sőt, termettek is, fantasztikus illatfelhőbe burkolva az utcákat. Egyébként is volt egy rakás növény, amiket nem tudtam beazonosítani, de gyönyörűek voltak, és sajátos hangulatot kölcsönöztek a városnak. Elmentünk sétálni is: megnéztük a bazárt, ahol gyerekfej-nagyságú citromokat, gránátalmákat, és ujjnyi méretű banánokat árultak. Az igencsak berozsdásodott töröktudásomat is leporoltam egy kicsit, de igazából nem volt rá nagy szükség.

török ebéd ekmekkel, zöldségekkel és sütivel

Természetesen megtapasztalhattuk a török vendégszeretetet is: egy édességboltban, ahova nézelődni mentünk be, az egyik néni pisztáciás-cukros sütit adott nekünk (aztán megkérdezte, hogy ukránok vagyunk-e), egy másik boltban pedig az édesség mellé még kedvezményt is kaptunk. A török reggeli a hotelban szintén csodálatos volt: a hihetetlenül puha és finom péksütik mellé vöröslencselevest, kecskesajtot, gombasalátát, zöldségeket, különböző lekvárokat, joghurtot, aszalt gyümölcsöket és diót válogathattunk. Egyik nap hagyományos kenyeret, ekmeket (palacsintaszerű izé, amibe bele lehet tekerni zöldségeket, vagy magában enni), illetve Çiğ köftét is kaptunk ebédre, egyéb hagyományos ételekkel egyetemben. 

színsor spagettirevalókból

Kati mesél a brosúráról

Az utolsó nap délelőttjén került sor az utolsó érdemi programra, ahol egyrészt a júniusban Litvániában megrendezendő utolsó találkozó programjáról volt szó, másrészt pedig a magyar csapat által tervezett brosúrát mutatta be Kati. Itt volt szó az ehhez szükséges cikkek és képek leadásáról, online felületek hasznosításáról, illetve még néhány apróságról, ami a kiadvány kinézetét illeti. A brosúra egyébként - szerintem - nagyon jól fog kinézni, lesz benne egy csomó kép, meg tippek az egészséges életmódra, amolyan kis gyakorlati útmutatónak készül, minden szervezet ad bele valamit.

narancsvirág - sajnos az illatot nem tudtam elhozni,
de  a látvány se utolsó

Összességében nem volt egy felejthetetlen élmény, de nem bántam meg, hogy elmentem, főleg mert a magyar csapat nagyon szuper volt, és örülök, hogy megismerkedtem velük! Talán előbb-utóbb nekem is lesz időm bekapcsolódni egy budapesti közösségi kertbe, motiváció van, csak az idő hiányzik hozzá.