Úton-útfélen: Gyepfelmérés az Őrségben, avagy hogyan különböztetjük meg egymástól a szibériai és a mocsári nőszirmot?

Ezt a bejegyzést több okból is fontosnak tartom megírni. Egyrészt vizsgaidőszak van, és mint tudjuk, ilyenkor minden fontosabb, mint a holnapi vizsgára történő tanulás. Másrészt nehogy már csak a külföldi utazásaim legyenek megörökítve, amikor itthon is gyönyörű helyeken járok. Harmadrészt pedig ezzel most megragadom az alkalmat, hogy írjak egy nagyon kicsit a természetvédelemről (illetve annak gyakorlati oldaláról) is.

Ezen a héten volt szerencsém négy (najó, három és fél) napot eltölteni az Őrségben, és egész nap gyepeket nézegetni. Ez több szempontból is jól jött, egyrészt így előző héten be tudtam hozni egy kicsit a lemaradásomat munka-ügyileg, és normális időbeosztásban átadni a feladatokat; másrészt nagyon jó volt kiszabadulni egy kicsit a városból, és a természetben lenni pár napot, távol az internettől meg a vizsgáktól. Meg az aggodalmaimtól. Mert most három napig csak mi nyolcan voltunk, meg a gyepek. És aki azt hiszi, hogy a gyepfelvételezés unalmas, az még nem élte át, milyen élmény orchideát találni egy mocsárréten!

imádnivaló felhők, kár, hogy nem volt nálam a felhőhatározó...

Na de, kezdjük az elejéről. Mi is az a gyepfelmérés, és miért van szükség rá? (aki úgy érzi, hogy már a könyökén jön ki a téma, nyugodtan görgessen lejjebb, mert valószínűleg nem fogok sok újdonságot mondani)

Ismerőseim többségének semmit nem mond az, hogy természetvédelmet tanulok. Valami környezeti izé, körülbelül ennyi szokott megmaradni belőle. Most ne menjünk abba bele, hogy mi a különbség a környezet- és a természetvédelem között, a lényeg az, hogy a környezetvédők ritkán kószálnak védett növényfajokat keresgélve a derékig érő fűben (vagy rosszabb esetben csalánban). Mi most körülbelül ezt csináltuk, mégpedig azért, hogy segítsünk az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságnak kicsit átfogóbb képet kapni a kezelésében levő gyepek állapotáról. Az általunk gyűjtött adatokat a következő időszakra vonatkozó kezelési tervek készítésekor fogják felhasználni.

Alapvetően két dolgot csináltunk: a megadott területeket értékeltük aranyvessző-borítottság, gyomosodás, cserjésedés és használat tekintetében (meg elvileg kezelési javaslatokat is megfogalmaztunk - a mi csapatunk ebben nem igazán jeleskedett, annyira kevés tapasztalatunk van a témában, hogy nem akartunk hülyeségeket beírni), illetve védett fajok ponttérképezését végeztük. Maga a felmérés úgy nézett, ki hogy kettes csapatokra osztottak minket, aztán minden csapat kapott egy rakás térképet a foltokkal, amiket fel kellett mérni, egy értékelő adatlapot, illetve a GPSes mappert (amit a továbbiakban következetesen csak pöttyözőnek hívtunk, mert ezen kellett bejelölgetni a védett fajokat), aztán kiraktak minket a területen, hogy menjünk, amerre látunk. Mivel az egyes területek közt olykor jókora távolságok voltak, közöttük általában kocsival szállítottak minket.

Első nap egy fokozottan védett sárgaliliomos gyepen kezdtünk, ahol megnéztük, hogy kell használni a pöttyözőt, és nagyjából körbe lett mutogatva nekünk, hogy milyen védett fajokkal találkozhatunk, meg hogy hogyan kell kitölteni az értékelő adatlapot. Sajnos a sárga liliom csak elvétve virágzott, de sebaj, majd talán pár év múlva látom teljes pompában is. A következő napokban mi egész jó területeket kaptunk (Magyarszombatfa, Őriszentpéter, Kerceszomoróc, Kerkáskápolna környékén), bár voltak nagyon gyomos és/vagy aranyvesszős foltok, azért találtunk rendesen védett növényeket. Legtöbb egyértelműen a kenyérbél cickafarkból volt (jó lenne egyszer ellátogatni ide a virágzás idejében...) meg bánsági sásból, de akadt réti szegfű, hússzínű ujjaskosbor, kétlevelű sarkvirág, kornistárnics, kígyógyökerű keserűfű és sömörös kosbor is.

agárkosbor / Anacamptis morio
(még áprilisi kép az OT-ről)

kígyógyökerű keserűfű / Persicaria bistorta

hússzínű ujjaskosbor / Dactylorhiza incarnata

satnya kis kétlevelű sarkvirág / Platanthera bifolia

Ami a legnagyobb zavart okozta (mentségünkre legyen mondva, nem csak nekünk, hanem a többi csapatnak is), az a szibériai nőszirom volt. Így utólag tényleg nem egy nagy feladat megkülönböztetni őket, de tudjátok, az első éles terepi napon mindenkinek vannak olyan hibái, amiket utólag nevetségesnek tart. Na, nekünk ez a szibériai nőszirom vs. mocsári nőszirom megkülönböztetése volt. Előbbi védett faj, utóbbi nem. Ha virágzanak, még könnyebb elkülöníteni egymástól őket, ugyanis a mocsári nőszirom virága sárga, a szibériaié pedig lila. Viszont mivel nem virágoztak, eltartott egy napig, mire rájöttünk, hogy az általunk szibériainak felvett nőszirmok mind mocsáriak (szerencsére lehetett utólag is törölni a pontokat). Egyébként levélből is ugyanúgy ránézésre meg lehet különböztetni őket: a mocsári nősziromnak 2-3 cm széles, feltűnő, és általában jókora méretű levelei vannak, míg a szibériainak kb. fele ekkorák a levelei, és távolról egészen úgy néz ki, mintha sáshoz tartozna. Ezen kívül általában kisebbek is (legalábbis amiket később találtunk), legfeljebb térdig érnek (erről sajnos elfelejtettem képet csinálni).

mocsári nőszirom / Iris pseudocorus

... és a levele

Szóval jártuk a gyepeket, és pöttyöztük a védett növényeket a napsütésben. Sokszor derékig (vagy még följebb) ért a fű, az erdők szélén már érett a szamóca, és a kullancsokat is nagyjából sikerült megúsznunk. Csütörtök este éppencsak megúsztunk egy vihart, és éjszakába nyúlóan vittük be az adatokat az ArcGISbe (ebből a szempontból is tök hasznos volt ez az egész, egy csomó új dolgot tanultam). Láttunk fácánokat, őzeket, szarvasokat, és rengeteg-rengeteg lepkét (az őrségi gyepek egy része európai viszonylatban is előkelő helyen álló lepkeparadicsom). Megtudtuk, miért Szomoróc a legbátrabb falu, és a kísértés ellenére nem kongattuk meg a szomoróci harangláb harangját.

Voltak persze kevésbé szép gyepek is, amiket 90-95%-ban elborított az aranyvessző, gyomosok vagy túllegeltetettek voltak, esetleg teljesen homogén, ültetett fűfélék által uralt gyep volt. Sajnos elég méretes japán keserűfű állományokat is láttunk. És persze elég fárasztó is volt, szerdán és csütörtökön gyakorlatilag 7-8 órát folyamatosan sétáltunk. De nagyon megérte, és borzasztó jól esett kiszakadni a budapesti mókuskerékből, és magam mögött hagyni a vizsgaidőszakkal meg egyéb problémákkal kapcsolatos gondolataimat és aggodalmaimat.

A lepkehatározós skilljeim sajnos még a növényhatározósoknak is alatta maradnak, úgyhogy csak kb. tudom belőni, hogy miket láttunk (azt is leginkább az irodából szerzett lepkehatározós kisokos segítségével). De szépek voltak, és nagyon sokféle. Ja, és a legfontosabb következtetés ebből az egész gyepfelmérős mókából: kell vennem egy új fényképezőt, amivel lehet eggyel jobb makrofotókat készíteni...