Úton-útfélen: Megállt az idő

Vagyis nem állt meg, csak valahogy olyan furán telik. Hihetetlen, hogy már majdnem egy hete itt vagyok, a napok mégis inkább lassan csordogálnak. Gondolom ezt eredményezi, ha az embernek az a legnagyobb problémája, hogy milyen fagyit készítsen legközelebb, meg hogy úszni menjen délután vagy inkább biciklizni.

my magic place

Itt nyugalom van. És csend. Nem a fizikai értelemben (Kostanjevica szerintem meglehetősen forgalmas, ahhoz képest, hogy mennyien laknak itt), inkább abban az értelemben, hogy megszűntek a külső elvárások. Hogy itt tényleg azt csinálok, amit szeretnék, magamra zárhatom az ajtót, ha úgy tetszik, vagy kimehetek az erdőbe, vagy elbiciklizhetek a világ végére. Egyedül vagyok a gondolataimmal. Ami nehéz, egyre nehezebb, ahogy kezdenek előbújni az agyam eldugott részeiből, ahová szorgosan begyömöszöltem őket az elmúlt hónapok során.

Gyakorlom a semmittevést. Persze nem csak fekszem az ágyon egész nap, és nézek ki a fejemből, az túlságosan távol állna tőlem. De próbálok nem stresszelni. Ez is könnyebben megy, mint otthon, ha azt nézzük, hogy a legnagyobb stresszfaktor itt Kostanjevicában az, hogy a biciklim gyakorlatilag egy roncs, és még a kerekei sincsenek felfújva, úgyhogy nagyon hiányzik az otthoni bringám. Meg persze hoztam magammal egy jó adag szorongást otthonról, lezáratlan érzelmi ügyeket, de azok remélhetőleg majd szépen lassan feloldódnak a Krkában vagy a fák között.

Szóval mit csinálok? Például pizzát (kókuszzsírral) meg banánfagyit (rendkívül addiktív és gyorsan elfogy) meg kenyeret (nincs mérleg a lakásban, de valamilyen rejtélyes oknál fogva kifejezetten jól sikerült). Az ablakba könyökölve nézem az esőt, belekezdtem az új Fool Us évadba, reggelente jógázok, olvasom a The Magician Kinget, néha játszom a cicával vagy szúnyogokat kergetek, Fannival beszélgetek. Elmegyek biciklizni, vagy úszni a Krkába, kirándulok egy kicsit, néha gyakorlok a zsonglőr-labdákkal (lassan, de biztosan fejlődök is).

random macska, mert sok a szöveg

A Krka gyönyörű. Nem nagy, de igazán él. Ha belemegy az ember, kérészekkel, szitakötőkkel, kacsákkal és halakkal úszik együtt. Rengeteg kagyló is van, a hínárosokban pedig kicsit lehet tartani attól, hogy egyszer csak leránt egy (ferde hajlamú) vízi tündér, és nem enged vissza többé a fenti világba. Persze ha jó idő van, főleg hétvégén, rengeteg ember megy le a strandra (jó, a rengeteg relatív, száznál tutira nem voltak többen, de valószínűleg ötvennél se sokkal), de egy kicsit odébb úszva már nyugi van. Tegnap úsztunk egy fél szigetkört Fannival, bár visszafelé csaltunk egy kicsit, mert az árral szemben fájdalmasan lassan haladtunk, úgyhogy egy részt a szárazföldön vágtunk le. Majdnem másfél órát voltunk a vízben, borzasztóan jól esett, nem is emlékszem mikor úsztam utoljára ennyit.

Ma pedig visszamentem a barlang melletti erdőbe, megnézni, hogy zölden hogy néz ki. Kevesebb a virág, de most sem kevésbé meseszerű, mint amikor tavasszal erre jártam. Rengeteg a páfrány, és virágzik már az erdei ciklámen. Van egy turista jelzés is, a következő challenge az, hogy megnézzem hová vezet, csak sajnos ahhoz át kell menni házak között is, ahol egy kicsit elveszik, és ma nem volt hangulatom aszfalton járva turistajelzést keresgélni.

Úgyhogy visszafordultam. Visszafelé letértem a patakhoz, hogy azt is szemrevételezzem nyári állapotában. és egyrészt csodaszép volt, ahogy a mini vízesés felett szállt a pára, másrészt megtaláltam azt a helyet, ahová olvasni fogok kijárni. Most is leültem egy fél órára a patak kanyarulatában, a mohos sziklákra, és igyekeztem belemerülni Quentin és Julia kalandjaiba, amiben a nem túl messziről jövő fűnyíró-hand akadályozott leginkább. A patak amúgy jéghideg, még egy kicsit feljebb az egyszerűség kedvéért levettem a bakancsomat és mezítláb keltem át rajta, hát kb. öt lépés volt az egész, de a végére már nem éreztem egyik lábfejemet se (biztos jót tette a náthámnak is, éljen). Viszont láttam két jégmadarat is elszáguldani a víz felett! Sajnos ezzel a fényképezővel elég esélytelen, hogy sikerül lekapnom repülés közben őket, de sose lehet tudni.