Két nem túl izgalmas nap és egy cultural night

Na, szóval a blog nem halt meg, csak most kilenc napig úton voltam, de igyekszem minél hamarabb bepótolni az elmaradást!

A következő hétfő megint nem indult túl izgalmasan, főleg az előző rohanós hét után. Délelőtt megint újradobozokat eszkábáltunk, majd bevittük őket a suliba (egy papír, egy műanyag minden osztályba, ahová jutott). A nagyobb darabokból kettő az egyben szelektív dobozokat csináltunk (éljen a lustaság!), egyszerűbb volt egy válaszfalat berakni középre, mint új falakat készíteni nekik. Utólag egyébként ez nem bizonyult a legtökéletesebb megoldásnak (a válaszfalak egy idő után feljöttek és összekeveredett a két oldal), de hát semmi sem lehet tökéletes. A kép bal alsó sarkában látható dobozt később nagyon utáltuk, mert ugye ezek nem egyszer használatosak, több héten keresztül kell kiszedni belőlük a szemetet, és hát ennek a felépítése nem igazán alkalmas erre. Nem tudom, ki csinálta, de nem volt a legjobb ötlet...
Délután valahonnan feltűnt Wiola (a lengyel lány a tréningről), akivel kimentünk a bazárba körülnézni (én vettem két sálat a változatosság kedvéért), de sietnünk kellett vissza a délutáni "programra", ami a koncertre választott dalok bemutatása volt. Mi Helgával ezt választottuk:

















Utána a szokásos semmittevés következett estig, amikor átmentünk a "party-flat"-be inni meg beszélgetni (Redi búcsúztatásának ürügyén), egészen jól éreztem magam, de a végeredményt inkább nem részletezném, mindenesetre már nem jöttem vissza a GEGED-be aznap éjszaka. Viszont másnap sikerült időben felkelnem az ágyból (ez elég meglepő), igaz meglehetősen másnaposan (ez kevésbé meglepő), és Redivel visszasétáltam a központba. Kedd lévén ugye videó-nap volt, de mindenki túl fáradt és/vagy másnapos volt az ötleteléshez, úgyhogy elég sokáig tartott, mire sikerült valami használhatót összehoznunk. Így ebéd után kimentünk a parkba, ahol rövid, pár kérdéses interjút készítettem Süleymannal és Mavival a szelektív hulladékgyűjtésről a saját városukban. Utána felvettek még egy jelenetet az udvaron arról, hogy külön kell gyűjteni a papírt meg a műanyagot. A videóból persze a végén nem lett semmi, mert "majd délután megcsináljuk, "majd holnap megcsináljuk", aztán meg "ááá, hangot kéne felvenni hozzá, az fárasztó, inkább ne". Utána törökön a ház részeit tanultuk, meg az egyik múlt időt (kétféle van belőle, az amit a saját szemeddel láttál meg az amit csak hallottál). Este megint bulizás volt, a két egyiptomi lánynak (Omaimának és Shereennek) tartottunk welcome-partit, akik hétvégén érkeztek. Wiola közben hazament, de helyette érkezett két a litván lány, akik Mersinben önkéntesek a teknőcös projektben. Részemről nem volt túlságosan nagy buli, egy sört meg egy pár vodka-cseresznyét ittam, aztán éjfél után nem sokkal lefeküdtem aludni.

Szerdán kivételesen egészen vidáman ébredtem, amiben valószínűleg nagyban közrejátszott az is, hogy szabadnapot kaptunk. Így a délelőtt nagy részét a Szilmarilok olvasásával meg fészbukozással töltöttem (többek között a sáskarákokról, ne kérdezzétek hogy jött, de mindenesetre P mutatta ezt, nézzétek meg és ne tartsatok sáskarákot).

Ebéd után elkezdtünk készülni a cultural night-ra, ez nagyjából kimerült a pogácsasütésben (kellett volna bemutatót is csinálni az országról, de szokás szerint nem működött rendesen az internet, úgyhogy nem lettünk készen vele). Natia segített nekem megcsinálni a tésztát, még otthonról hoztam túrót (nem volt a legjobb állapotban, de azért nem sikerült rosszul). Ezzel elment a délután nagy része, török óra nem is volt, mert az emberek felváltva foglalták el a konyhát (mondjuk leginkább a franciák meg én). Ez volt életem első pogácsája (otthon általában csak muffint sütök sütiként), és hát nem lett a legjobb. A receptben nem volt élesztő, de azért én raktam bele a biztonság kedvéért, meg mert Helga azt mondta, hogy rakjak bele. A végeredmény nem igazán nézett ki pogácsának, viszont mindenki szerint finom volt. Szóval van még hova fejlődnöm, de majd gyakorlok.



A cultural night egyébként teljesen jól sikerült, rengeteget ettem, kicsit túl sokat is, de annyira finomak voltak! Charles és Nadège kétféle kekszet csináltak, egy cukrosat meg egy sajtosat, mindkettő elég jó volt, csak kicsit beletört a fogunk. Aztán Laura sangriát csinált (megint), az is elég jó volt. Natalia és Volodimir valami szalonnás kaját hoztak, Olaszországból volt sajt, szalámi és bruschetta, volt a mi pogácsánk meg Szabi keksztekercse, Julia és Rebecca valami mini palacsinta-szerű tésztát csináltak meg narancs-marmelade-et (fogalmam sincs hogy kell írni), ami iszonyatosan finom volt, talán a legfinomabb minden közül, az egyiptomi lányok pedig egyiptomi stílusú hummuszt készítettek, az is elég jó volt, de nekem a török jobban ízlik, meg szárított fügét is hoztak. Grúziából cevizli volt ( a grúz nevét elfelejtettem), meg valami húsos kaja. 

a kaják egy része, a bal alsó sarokban ott figyel a
minipalacsinta meg a marmelade

bruschetta, nyami

Kajálás után persze jött a zene meg a táncolás, elég jót táncoltunk (kivételesen még én is), aztán pedig körbemasszíroztuk egymás hátát, sajnos azok a képek nem tudom kinél vannak, de legalább 8-10-en álltunk sorba és masszíroztuk egymást, meglehetősen jól esett. Szóval összességében egy nagyon jól sikerült éjszaka volt!