Sok-sok alvás és egy borzalmas állatkert

Vasárnap végre-valahára addig fetrenghettem az ágyban, ameddig csak akartam (alvásnak csak azért nem merem nevezni, mert minden kis vacak zajra felébredtem, mint például a hajnali müezzin vagy a többiek szobába járkálása), ami elég jól esett, csak valamikor fél tizenkettő után másztam fel a földszintre. Reggeli persze nem nagyon volt, néhány péksüti árválkodott még az étkezőben, sajtos, illetve pisztáciás töltelékkel, ezekből elpusztítottam néhányat, mert azért néha nekem is kell ennem, de nem mondhatnám, hogy jól laktam velük. Evés közben jött Silvia és kérdezte, hogy nem akarok-e menni az állatkertbe velük, hát hogy a fenébe ne akarnék, mondtam, annak ellenére, hogy eredetileg pihenős napot terveztem. Mint utólag kiderült, valószínűleg jobban jártam volna, ha nem megyek, de hát ezt akkor se hittem volna el, ha valaki járt már volna az állatkertben...
Szóval nem sokkal dél előtt nekiindultunk, Silvián és rajtam kívül még Helga, Norbi, Nadège, Charles és Tareq (előző este érkezett jordán önkéntes srác) jöttek, illetve nem sokkal a buszmegálló előtt Adinda is becsatlakozott (utólag kicsit megbánta, ugyanis eredetileg a GEGED-be indult, jó nehéz táskával, amit így egész délután cipelnie kellett).

A kijutás kicsit kalandos volt, ugyanis az antepi állatkert nem a belvárosban fekszik, ahogy Budapesten (ami közlekedés szempontjából tök praktikus, az állatoknak valószínűleg kevésbé, bár a legtöbben azért láthatóan nem érzik rosszul magukat), vagy tömegközlekedéssel jól megközelíthető helyen, mint Szegeden, hanem kint a világ végén, ahova csak autóval, motorral vagy állatkerti busszal lehet kijutni, utóbbin viszont nem lehet készpénzzel, csak közlekedési kártyával fizetni, nekünk meg persze nem volt olyanunk. Így egy darabig kimentünk busszal, onnan pedig gyalog indultunk tovább. Itt a csoport két részre szakadt: mi Norbival elstoppoltunk a bejáratig (éljen a lustaság!), a többiek gyalog jöttek, nem tudom mennyit vártunk rájuk, de azért nem volt olyan vészes a távolság.

Az állatkert egy hatalmas parkban helyezkedik el, amit leginkább piknikezésre/grillezésre meg bringázásra használnak az emberek (szerintem ez az egyetlen hely a városban, ahol nem lenne halálfélelmem biciklin ülve). Ide fél líra a belépő (gyalogosoknak, kocsival, motorral, bringával, busszal nyilván drágább), míg az állatkertbe további kettő, diákkal. Mondjuk ez az olcsó belépő (a diák ugye kb. 200 forint, a felnőtt 400) mondjuk sok mindent megmagyaráz, nyilván egy minimálisan magasabb ár már jelentős színvonalnövekedést jelenthetne.

a bejárat

Szóval, az állatkert. Szerencsére a legmodernemm, és talán ezért a legszínvonalasabb látványossággal, a viszonylag új akváriummal kezdtük, különben előfordulhat, hogy sikítva rohantam volna kifelé. Az akvárium épülete bazinagy, és teli van halakkal (meglepő módon). Mondjuk a kitáblázást megoldhatták volna jobban is, az üvegekre fel van dobálva néhány angol/latin/török név, de azt már a látogatónak egyedül kell kitalálnia, hogy melyik név melyik állathoz tartozik, ami nem feltétlenül olyan egyszerű... Mindenesetre volt ott minden, a fura dél-amerikai púpos halaktól kezdve, a kar-hosszúságú harcsákon keresztül a vitorláshalakig és az ezüstcápákig minden. Ja, meg persze vasárnap lévén jó sok ember is, ami sokat rontott az élményen.

fura dél-amerikai hal

karhosszúságú harcsa

törpeharik

vitorláshalak

Na, és ezzel nagyjából végére is értem az állatkert pozitívumairól szóló felsorolásnak. A terület baromi nagy, viszont a kifutók (ebben az esetben sajnos a ketrec szó pontosabb) rosszul vannak elosztva és felépítve, minden nagyobb állatot vastag, zöld rácsok mögé zártak.A "majomházat" nem bírtam végigjárni, annyira elkeserítő körülmények között vannak tartva az állatok, a ketrecek teljesen csupaszok, jobb esetben van néhány fa, amire fel tudnak ugrálni, esetleg pár kötél, de a legtöbb majom csak ül egy helyben és bámul ki  fejéből szomorúan, miközben az emberek meg őket bámulják... és csimpánzok is vannak, odáig nem jutottam el, mert kimenekültem, de el se merem képzelni, milyen állapotban lehetnek...

Több kifutóban eszméletlenül sok állatot zsúfoltak össze, így például a szarvasoknál, a farkasoknál, a kecskéknél-birkáknál, a baromfiudvarban és a madárház több ketrecében. Utóbbi egyébként még viszonylag színvonalas épület, egy földszinti és egy emeleti része van, egy-egy körfolyosóval. Mondjuk nagyrészt ugyanazok a madarak ismétlődnek háromszor-négyszer, de legalább nem az összes egy helyre van bezsúfolva. Itt mondjuk nem is a zsúfoltság a probléma, inkább az, hogy viszonylag kicsi a hely és kevés szórakoztató dolog van benne a madaraknak.

a kenguruknak viszonylag szép és jó helye volt

a zöld rácsokat igyekeztem
kihagyni a fotókból, ahol lehetett...

... de nem mindenhol sikerült

zebra extra csíkokkal

tevék

szegény elefánt nagyon koszos és nagyon magányos volt :(

a kis ragadozókat (petymeg, róka, mosómedve)
ilyen üvegketrecekben tartották, mindenféle
búvóhely nélkül :(

a szarvasok rengetegen voltak, és rengetegnek
le is volt törve a szarva

baromfiudvar kövér tyúkkal és pávákkal,
eggyel feljebb pedig sok birka és kecske

pintyék gondolom annyira nem bánták a zsúfoltságot

papagájok üveg mögött

vérpulykák dupla rács mögött

Volt még két hüllős rész, ahol főleg kígyókat lehetett megnézni elég szegényes felhozatalban, meg volt egy krokodil is, amiből a pára miatt nem sokat lehetett látni. Ezen kívül fényképezkedhettünk volna csoportosan fókával 10 líráért, de ezek utána a fenének sincs kedve fókával fényképezkedni, legalábbis nekem biztosan nem, de szerencsére a többiek sem ragaszkodtak hozzá.

Már sötétedett és hűvösödött. mire végre elindultunk visszafelé, nekem tényleg kínszenvedés volt a délután nagy része. Lehet, hogy túl magas elvárásaim vannak (a budapesti szerintem minimum Közép-Európa egyik legszínvonalasabb állatkertje, és a szegedi meg a veszprémi is sokkal állatbarátabban van megtervezve, a többi magyar állatkertben vagy túl régen voltam vagy egyáltalán nem, na de ennél merem remélni, hogy jobbak). Mindenesetre ezt így utólag bátran ki lehetett volna hagyni. Visszafelé szintén stoppoltunk, minket Norbival elég hamar felvettek (kb. 3 perc után), a hátsó ülésen két kisgyerek mellé préselődtünk be, a kisfiúnak valamiért nagyon tetszett a hajam és azt akarta simogatni, de a nővérének meg az anyukájának nyilván az volt a véleménye, hogy ezt azért mégsem kéne. Vacsorára pedig megint barbecue volt, tehát ismét be kellett érnem a grillezett paprikával és paradicsommal...