Mardin

Miután elhagytuk Diyarbakırt, lesétáltunk a Tigris folyóhoz, és megnéztük a tízlyukú hidat (az erről készült képek szintén az elveszettek közt vannak, úgyhogy sajnos nem tudom megmutatni). Utána elindultunk egy hosszú és sáros úton, miközben szorgalmasan reménykedtünk, hogy nem kell gyalog menni az autópályáig. Szerencsére jött egy kisbusz, ami felvett minket, aztán mondták, hogy hét líráért elvisznek minket Mardinba (kb. 92 km). Hét líra nem sok, fejenként sem, de ha már egyszer stoppol az ember, akkor elvből nem fizet, szóval elkezdtem bőszen hajtogatni, hogy hayır, hayır, biz gönüllüyüz, para yok, para yok, otostop mire kitettek minket egy benzinkútnál, hogy jó, akkor menjünk, ahogy tudunk. Amúgy a sofőr elég rendes volt, megadta a számát, hogy ha Mardinban bármi gondunk van, akkor hívjuk nyugodtan.

Az utazást nem részletezném különösebben, két kocsink volt, és gyönyörű helyeken mentünk. A második kocsiban az egyik török bácsi nagy vidáman megjegyezte, hogy milyen jól beszélek törökül, miközben Natalia és Volodimir egyáltalán nem beszélnek törökül, én meg próbáltam nem nagyon elröhögni magam, tekintve, hogy a szókincsem a számokon kívül kb. húsz szóra korlátozódik. Azt se tudtam elmagyarázni, hogy a buszpályaudvarra vigyenek minket, mert ott találkozunk Silviáékkal, úgyhogy egyből felvittek a "tourist-place"-hez minket (utólag egyébként ez még jobbnak is bizonyult, mert nem kellett felfelé sétálnunk sokat). Elindultunk valamerre (mint később kiderült a két út közül sikerült a rosszat kiválasztani), keskeny, kanyargós kis utcákon sétáltunk fel, aztán egy idő után le, amíg végül teljesen véletlenül összefutottunk a másik csapattal, akiknek volt egy "idegenvezetője", onnantól fogva én velük mentem tovább.
Most sok kép következik, mert Mardin nagyon tetszett.

a város felülről

citadella (most épp katonai telephely)

ilyen utcákon mászkáltunk

egy templom!

arab felirat a templom kapuján

tájkép, amibe belelóg egy dzsámi

tájkép, amibe nem lóg bele annyira a dzsámi

szamár az utcán

még egy tájkép, dzsámival

ide nem lehetett felmenni, mert épp felújítják,
de lentről is elég jól néz ki

a régi posta épülete

ez is

meg ez is

még egy tájkép

meg még egy, dzsámival

Batmanba sajnos nem mentünk, de majd legközelebb

 Miután jól körbejártuk a várost, találkoztunk a másik (igazából harmadik) csoporttal, akik az egész napot itt töltötték (Laura, Mavi, Edoardo és Moha), aztán együtt lementünk a buszállomásra, megvettük a jegyet (35 líra volt, ha stoppolva akartunk volna hazamenni, akkor sokkal korábban el kellett volna indulni), fagyoskodtunk egy kicsit (sokat), aztán megjött a busz. Nagyjából öt óra volt az út, fél tizenkettő körül értünk vissza, és én a magam részéről rögtön be is ájultam az ágyba.