Egy kis háttérinfó

Törökországról és Gaziantepről. Persze mindkettőről könyveket lehetne írni, ami nekem nem célom, csak néhány fontosabb információt akarok leírni, amikből talán a többi bejegyzés is könnyebben érthető lesz. Meg persze a szubjektív véleményhez az első benyomások is hozzátartozna, nehogy már kimaradjanak!

Először is: Törökország nagy. Igen, tudom, ezt mindenki tudja, de nekem a távolságok mindig olyan megfoghatatlanok, és az, hogy kb. ugyanannyit utaztam Budapesttől Isztambulig, mint Isztambultól Gaziantepig, már valahogy nagyon fura. A távolságok teljesen átértékelődnek, pl. ami 200-250 km távolságra van tőlünk, az még közel van. Magyarországon az már általában az ország másik vége, vegyük például a Herceghalom-Szeged távolságot, amit elég sokszor tettem meg az elmúlt két és fél évben...

Gaziantep Törökország délkeleti részén található, nagyjából Budapest méretű város. Török szokáshoz híven a város nevének elejét általában elhagyják, és csak Antepnek hívják (ahogy Şanliurfát Urfának, Kahramanmaraşt pedig Maraşnak rövidítik). Magáról a városról a törököknek először a pisztácia és a baklava jut eszébe (előbbinek a török neve, az antep fıstığı is a város nevéből származik). Ezen kívül már jó pár ezer éve lakott település, tehát a környezetszennyezést és -rombolást sem ma kezdték (nem tudok elszakadni a gondolattól, hogy itt a környezetszennyezésnek kultúrája van, azért is olyan nehéz változtatni).

A szír határ sincsen messze, így a szír háború kezdete óta jelentősen megnőtt a menekültek száma Antepben. Ebből többek közt az is következik, hogy ha valaki nem beszél törökül, akkor egyből azt gondolják, hogy szír (kivéve ha szőke/kékszemű, akkor inkább európai). Európaiak/amerikaiak nem nagyon járnak erre, az itt dolgozó önkénteseken kívül nem nagyon hallottam angol beszédet. A turisták főleg törökök vagy arab országokból jönnek (bár láttam már afrikaiakat, és 3 napig volt egy koreai vendégünk is).

Ami látnivalókat illeti, hát abból nincsen túl sok.A képen látható építmény az antepi vár (Gaziantep Kalesi), amit valamikor régen építettek (fogalmam sincs mikor és ki, nem mondta el nekünk senki, és a wikipédia se tudja, úgyhogy hülyén halunk meg). Most ráadásul még bemenni se lehet, mert a bevezető hidat pár évvel ezelőtt tönkretette az eső és most restaurálják. Mindenesetre kívülről egészen jól néz ki. Van egy rakás dzsámi is, nagyjából minden utcasarkon egy, de persze vannak nagyobbak is, de azokat még nem kerestem meg, meg hát őszintén szólva a dzsámikkal is úgy vagyok, mint a templomokkal: a legtöbb ugyanolyan, nem készítek mindegyikről külön képet... persze attól még jól néznek ki, de azért maradok inkább a természetjárásnál.

egy nagyobb dzsámi

egy kisebb dzsámi

Vannak múzeumok is természetesen, eddig csak a mozaikmúzeumban voltam, de arról majd egy külön bejegyzésben írok. Ezeken kívül legfeljebb még a bazárt tudnám megemlíteni, ami viszont szinte kötelező tartozéka minden török városnak. A bazárnak van egy régebbi meg egy újabb része, utóbbin főleg ruha- és sál/kendőboltok sorakoznak felváltva.

vízipipa (nargile) árus

ilyen ivókutakkal lehet találkozni
a városban

Ami a közlekedést illeti: vannak lámpák, a belvárosban általában működnek is. A zebrák általában nincsenek felfestve, de igazából felesleges is, mert mindenki ott és akkor megy át az úton, amikor és ahol akar, aztán vagy elütik vagy nem. Itt is dudálnak, de azért nem olyan rossz a helyzet, és engem még egyszer se ütöttek el, szóval azért túl lehet élni. A buszokat a buszmegállóban kell leinteni, egy jegy másfél líra (a diák). A buszvezetők nagyrészt őrültek, de azon már meg sem lepődik az ember.

A kaját nem bírom megszokni, nagyon hiányoznak az otthoni kaják, főleg a tejfől meg a sajtos/gombás ételek (arról nem is beszélve, hogy gyakorlatilag lehetetlen vegetáriánusként élni, le is tettem róla erre a két hónapra). Az utcák teli vannak kebap/döner/dürüm/baklava-árusokkal, és sok a pékség is. Jellegzetes török péksüti a simit, ami nagyjából egy kör alakú perecnek felel meg. Nem csak pékségekben árulják, hanem sokszor lehet látni férfiakat, akik egy tálcányi simittel a fejükön mászkálnak. Tejföl helyett joghurtot használnak, a rendes sajt helyett meg főleg valami puha, kicsit túrószerű sajtot esznek (de rendes túró természetesen nincs). Zöldségek közül a legnépszerűbb a padlizsán, de szerencsére most nincs szezonja. Rengetegféle, főleg csípős paprikát lehet kapni az árusoknál. Disznóhúst ugye nem esznek, viszont tehén/borjú-, bárány- és csirkehúst viszonylag sokat. A henteseknél meg egyéb kajáldákban több helyen láttam kirakva állatfejeket, illetve csontvázakat (citrommal a szájukban). Először kicsit furcsa volt, de ehhez is hozzá lehet szokni.

Több helyen lehet frissen facsart gyümölcsleveket venni 2-3,5 líráért, én eddig csak gránátalmalevet ittam, az elég jó volt, de a többi is biztos finom. A tradicionális alkohol a rakinak nevezett ánizspálinka, amit vízzel felöntve isznak, nem értem, hogy hogyan, mert szerintem ihatatlan (vízzel is meg anélkül is), nekem már a szagától is hányingerem van. De hát ízlések és pofonok, majd nem viszek haza belőle... Még az italoknál maradva: a török kávé és az almatea mellett kevésbé ismert a pisztáciakávé, vagy más néven menengic, és a salep. Utóbbit az egész Közel-Keleten isszák, tejet kevernek össze salep-porral (ami bizonyos orchideák gyökérgumójából vagy valami hasonló részéből készül, felejtsük el, hogy biológusnak tanultam), és arra megy még egy kis fahéj meg természetesen darált pisztácia. Nekem nagyon bejön, az egyik legfinomabb dolog, amit valaha kóstoltam.

Egyéb szokások... például kifejezetten hülyén érzem magam néha az öltözködés miatt. Sok nő takarja el a haját, persze nem mindenki, de rövid szoknyát, rövid nadrágot nem igazán látni, márpedig nekem ugye nagyrészt abból áll a ruhatáram, ilyen időben is, csak harisnyával kiegészítve. Úgyhogy nagyrészt azt egy darab farmert hordom, amim van, így is épp eléggé megbámulnak. Más. Napi ötször énekel az imám a dzsámikra felszerelt hangszórókon keresztül, az első hajnali 5.30 körül, az utolsó 18.30 körül van, ilyenkor mennek imádkozni az emberek.

Egyelőre nem jut eszembe más, de menet közben úgyis kiderülnek majd a fontosabb dolgok :)