On-arrival tréning Urfában - második rész

kendőt húztunk, hogy megnézhessük
Ábrahám szülőhelyét a barlangban

Csütörtök reggel már egyáltalán nem voltam rosszul, és hogy ezt az állapotot fenntartsam, nem is mentem le reggelizni, csak 9-re a találkozóra. A délelőtt viszonylag eléggé unalmasan telt, a fogadó és küldő szervezet, illetve az önkéntes mindenféle kötelezettségeiről és jogairól beszélgettünk meg készítettünk posztert. Biztos voltak, akik élvezték, de én teljesen feleslegesnek éreztem az egészet (arról nem is beszélve, hogy voltak, akik már szeptember óta önkénteskednek Törökországban, de még csak most jöttek on-arrival tréningre). Viszont kaja szempontjából elég jó nap volt, egyrészt mert Wiola rájött, hogy sok ilyen-olyan golyó közül az egyik fügegolyó, ami ugyan iszonyatosan édes, ugyanakkor iszonyatosan finom is. Másrészt pedig ebédre a vega kaja sajtos pida volt, ami annyira finom volt, hogy el se tudom mondani, de sajnos nem tudtam megenni az egészet, mert nem fért belém...
A délutáni első program egy kártyajáték volt különleges szabályokkal, amiket nem írok le, mert hátha valaki egy közösségépítő workshopon, tréningen vagy valami hasonlón belefut, mindenesetre elég tanulságos volt. Utána egy Törökországgal kapcsolatos vetélkedőt tartottak, három csapattal. Én Marcinnal, Wiolával, Dalilával, Serenával és Vaidával voltam egy csapatban. Különböző feladatok voltak, és mielőtt elkezdtük őket, cukorkákat kellett bedobni a közösbe, és amelyik csapat nyert, az kapta az összeset. Kellett táncolni, énekelni (utóbbi nem ment túl fényesen), kajákat felismerni (ez se), helyeket felismerni (ebben viszont mi nyertünk), török szokásokat és hagyományokat felsorolni, meg török történelmi események időpontját meg hasonlókat megadni (utóbbi senkinek nem ment túl jól).

Végre sikerült megtanulnom a lengyel-magyar két jó barát című közmondást lengyelül is, ha már volt két lengyel is a tréningen (Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki, jeee).

Este megnéztük a Vizontele című török vígjátékot. A vígjátékokkal amúgy eléggé hadilábon állok, most meg ráadásul török humorral volt tele, azzal meg nagyjából úgy vagyok mint az angollal, vagyis nem igazán tetszik. Arról nem is beszélve, hogy a film vége cseppet sem volt vidám vagy vicces, szóval nem igazán nyerte el a tetszésemet. Utána nem mentem sem úszni, sem pingpongozni, hanem skypoltam P-vel és korán (= éjfélkor) lefeküdtem aludni.

lakóbarlangok

A péntek délelőtti program főleg a biztonságról, a konfliktusokról meg a konfliktuskezelésről szólt, hogyan ne kerüljünk a rendőrségre Törökországban (azt hiszem erről a GEGED-beliek tudnának mesélni. Márminta rendőrségről), de nagyjából arra ment ki az egész, hogy tiszteljük az itteni szokásokat, ami azért elég alap, ha valaki több hónapra kiköltözik valahova. A délelőtti program után rögtön bepattantunk egy városnéző buszba, ahol egy nem túl szimpatikus és angolul sem igazán jól beszélő idegenvezető kezdett beszélni nekünk a városról. Az úticél egyébként Göbeklitepe volt, ahol a Föld legrégebbi templomát nézhettük meg, amit nagyjából 12.000 évvel ezelőtt építettek az emberek és ahogy a köveket elnéztem, főleg rókákat áldoztak. Állítólag még 22 templom van a közelben eltemetve, hatot kezdtek kiásni, de mi csak kettőt néztünk meg (kövezzetek meg, de nekem elég volt). Néhány kép:

kövek

tájkép (zöld!!!)

ezek nem a rókák, vagy ha igen, akkor 12000 évvel
ezelőtt nagyon rosszul rajzolatak

Miután jól körbenéztünk és megebédeltünk, visszabuszoztunk a városba és ott is körbenéztünk. Megnéztünk egy régi templomot, a "kitchen museum"-ot (mutfak müzesi, de nem tudom, miért pont konyha, ha valaki tudja, írja meg) meg a barlangot, ahol Ábrahám született a legenda szerint (egy egész dzsámit építettek köré), illetve a tavat, ami a tűzből lett. Az idegenvezetés végét ellógtuk Varddal és elmentünk a bazárba. Én csak egy sálat vettem (de az gyönyörű, annyira szép sálakat lehet itt kapni, szerintem ha itt élnék, kb.100 sálam lenne és mindegyiket hordanám...) meg egy kis teát, de Vard bevásárolt szárított padlizsánból, paprikábó, fahéjból, mogyoróból meg egyéb kajákból.

mutfak müzesi

arab felirat a falon

itt született Ábrahám próféta

bazár

ez is (ha sokat egymás mellé képzeltek ebből
meg az előzőből, akkor úgy néz ki a bazár nagy része)

A vacsorát a hotel egyik (mesterséges) barlangtermében kaptuk, földön (vagyis matracon) ülve ettünk-ittunk (ami azt illeti nem volt túl kényelmes, mert törökülésben nem igazán tudtam enni, és kinyújtani se tudtam a lábam mert pont két "asztal" határán ültem) és közben élő zene ment.A kaja egészen jó volt, azt hiszem hagyományos Urfa-menü, de azért volt előtte, ami jobban ízlett. Miután végeztünk az evéssel, felálltunk táncolni, nagyon jó volt a hangulat. Kicsit később jött a hotel egyik szakácsa, és ott a teremben készített çiğköftét nekünk, amiből aztán mindenki kapott (szerencsére készült vega változat is), hát mit mondjak, jó csípős volt, alig tudtam megenni az egészet, utána még fél óráig zsibbadt a szám, de azért finom volt. Wiolának is volt egy kisebbfajta előadása, világító labdákkal (ha jól emlékszem poi a nevük) táncolt a sötétben. Azt mondta, hogy általában tűzzel szokta csinálni, de az nem lett volna túl jó ötlet a hotelban... Utána mindenki kapott egy kis szelet csokitortát is, ugyanis Charles-nak és Skirmának születésnapja volt. Közben előkerült valahonnan egy énekes is (megint esküvő volt a hotelban és onnan keveredett le hozzánk), aki török dalokat énekelt, úgyhogy megint körbeálltunk táncolni. Tizenegykor ránk szóltak, hogy takarodó van, mert ki kell takarítani, úgyhogy átvonultunk a másik barlangterembe, ahol nagyrészt beszélgetéssel és tavlázással telt az idő hajnali egyig, amikor elmentünk lefeküdni aludni. A lányok nagy része megint befoglalta az uszodát, a szaunát meg a hamamot és csak hajnali négy körül kerültek elő (legalábbis Helga akkor jött fel aludni).

a vacsora (ne kérdezzétek, miért volt két tányérom)

çiğköfte

Wiola

Péntek délelőtt már nem volt túl sok dolgunk: megkaptuk az EVS-naplónkat meg egy pendrive-ot mindenfélével (nem tudom pontosan mivel, mert a gépem nem szereti) és csináltunk egy final evaluation-t, aztán ebédeltünk, elbúcsúztunk a többiektől, és indultunk tovább...