Képek, flashmob és takarítás

A szerda fotó-napnak lett kinevezve, úgyhogy miután reggel sikerült megnéznünk a kedden elkészült videót (kb. háromnegyed órát vett igénybe, mire sikerült, mert vagy hang nem volt vagy nem tudtuk teljes képernyőn nézni, a végén meg mindenki betódult az irodába és ott néztük számítógépen) két csoportra oszolva elindultunk szemetes helyeket fényképezni. Ezekben nincs hiány Gaziantepben, aki valamelyik magyar város koszosságára panaszkodik, az ne látogasson ide, mert szívrohamot kap (mint én, amikor először megláttam a random szemétkupacokat random helyen). Őszintén szólva kicsit az az érzésem, hogy a környezetvédelmi projekt keretében először inkább arra kéne koncentrálni, hogy az emberek egyáltalán a szemetesbe dobják a szemetet, ne pedig az utcára, hol van innen még a szelektív gyűjtés...

A délutáni fotózással egybekötöttük a hétfőn elmaradt városnézést is, ami nem igazán volt városnézés, mert inkább csak a bazárt néztük meg. Mivel én még korábban nem voltam bazárban, csak piacon, egészen új élmény volt. Persze minden tömve van emberekkel, de azért túl lehet élni, még az én tömegfóbiámmal is.

A kiállításra a következő képeket választottuk ki (sajnos csak a sajátjaimról tudom, hogy én csináltam őket, úgyhogy kénytelenek lesztek megelégedni ennyivel):

random szemét random helyen (enyéém)

még több szemét

cöp=szemét. szóval ez tulajdonképpen a jó példa.

mééég több szemét

művészi szemét

ez is elég mindennapos látvány

építési terület meg persze a szemét

innen kölcsönöztük a szemetet a videóhoz

szemét egy roncskocsiban

ez is elég szomorú

"zöld terület"

roncskocsi az utcán

cica a szemét közt (enyéém)

ezt nem tudom, miért válogatták be, de én csináltam

még egy roncskocsi

ez olyan kicsi, hogy már szinte nem is szemét

megint szemét (enyéém)

még több szemét random helyen

meg még több

Ezek teljesen átlagos helyek a városban, szóval hiába csak két hónapig vagyok itt, ha visszamegyek Magyarországra, szerintem sokszor rá fogok csodálkozni, hogy jé, milyen tiszta itt minden, mert ehhez képest a belváros rosszabb részei is tisztára vannak söpörve.

Este elmentünk sétálni csoportosan, aminek az lett vége, hogy beültünk a bazárban egy bárba. Elég hangulatos volt, volt élő zene, összetoltunk pár asztalt, és mindenki kényelmesen elfért. Én ayran ittam, ami kb. folyékony joghurtnak feleltethető meg (mármint nem olyan, amit otthon lehet kapni ivójoghurt néven, hanem olyan folyékony, mintha víz lenne), elég finom volt, bár a hidegre való tekintettel talán nem a legjobb választás. Itt ilyen ezüstpohárban kaptuk (legalábbis ezüstnek nézett ki), de amúgy

ezt inkább csak a pohár miatt fényképeztem

lehet olyan műanyagpohárban venni a boltokban, mint amiben általános iskolában a tejet kaptuk. Otthon még nem kóstoltam, de állítólag nem olyan jó, mint amit itt lehet kapni. Ez mindenesetre ízlik, úgyhogy azért majd Magyarországon is teszek vele egy próbát.

Csütörtökön környezetvédelemmel kapcsolatos flashmobot csináltunk. Ez akár még jó is lehetett volna, annak ellenére hogy a flashmobokkal szemben úgy általában vannak fenntartásaim, de az a helyzet, hogy Ayhannak szerintem fogalma sincs arról, hogy valójában mi az a flashmob. Szóval odamentünk a suliba, tök jól kitaláltuk, hogy mit fogunk csinálni, és a gyerekek majd csatlakoznak, de a gyerekek miért csatlakoznának, amikor azt se értik miről van szó?

Az alapkoncepció egyébként az volt, hogy az elején valaki felvesz egy műanyag flakont a földről és bedobja a szelektív dobozba, aztán műanyag flakonokat dobálunk, mintha kosárlabda lenne, aztán meg előadjuk a táncot, amit hétfőn csináltunk energizer-ként és mindenki nagyon élvezte. Mindezt ebédszünetben, amikor a gyerekek ugye kint vannak az udvaron, tehát tudnak csatlakozni hozzánk.

Hát az történt, hogy 12.20 körül kimentünk a suliba, de persze nem volt semmi leszervezve, úgyhogy Ayhan meg Szabi elmentek beszélni az igazgatóval, mi meg addig ültünk kint a padon, a gyerekek meg furán néztek ránk. Ezzel nem is volt semmi baj, mert végül is mit keres itt egy rakás európai az udvaron. De aztán be kellett rakni a kosarak alá a dobozokat, amibe majd a flakonokat dobáljuk, és ez már nem annyira tetszett nekik, mert focizni akartak és nem értették, hogy mire jó ez az egész, mi meg nem tudtuk elmagyarázni, mert nem tudtunk törökül. Végül csak az egyik kosárpalánkot használtuk. A flakont az egyik srác bedobta a dobozba, de csak mert megkértük, amúgy nem hiszem, hogy bárkinek is eszébe jutott volna. A flakondobálásba még csak-csak beszálltak a gyerekek (legalább ketten!), de a táncba nem, ami mondjuk nem volt túl meglepő, viszont nekünk annyira kellemes sem. Videó is készült róla, de szerencsére nem került fel sehova.

Ebéd után visszamentünk kiválogatni a papírt meg a műanyagot, amit elvileg szelektíven gyűjtenek. Ez úgy néz ki, hogy minden osztályban van két szelektív doboz és elvileg az egyikbe a papírt, másikba a műanyagot gyűjtik, gyakorlatilag meg nem, szóval az is mindegy volt, hogy a papíros meg műanyagos dobozokat egy kupacba öntötték. Persze a gyerekek itt se értették, hogy mit csinálunk, csak néztek ránk furán. Azért néhányan beálltak segíteni.



Válogatás után elmentünk a papír-írószer boltba tancuccokat venni, amit egy szegény diáknak adhatunk oda. Ez alapjában véve tök jó ötlet, csak éppen tök fölösleges, hogy tizenhatan betóduljunk az amúgy nem túl tágas boltba. Mindenesetre odaadtuk utána a suliban a srácnak a cuccokat, szerintem nem igazán tudta mire vélni a dolgot, de örült neki.

Este megint welcome-parti volt, most éppen Saidának, aki a gyerekprojektbe érkezett rövidtávú önkéntesnek. Nem volt semmi különös, viszont végre megtanultam tavlát (backgammont) játszani.

A pénteki program mindössze annyiból állt, hogy kitakarítottuk az egész házat. Nekem a balkon jutott, úgyhogy nem volt túl sok dolgom. Meg délután az értékelésen alá kellett írni egy papírt, hogy ha kimegyünk a városból, akkor magunkkal visszük az útlevelet.