Wasteland

Szerda reggel a kedden megbeszéltek szerint kimentünk a parkba Helgával, nagyjából egy órát voltunk kint. Elég furán néztek ránk az emberek, de valószínűleg inkább azért, mert nem törökök vagyunk, mint a tevékenység miatt. Mindenesetre jól esett a mozgás, de mire kezdődött (volna) az aznapi activity már megint teljesen trutyi voltam (az alváshiányt elég nehezen viselem...). A program egyébként az előző héten készített (és egyébként utólag általam színkorrigált) fotók kiállítása lett volna a suliban, ez viszont elmaradt, mert az iskolában következő héttől tanítási szünet van és ilyenkor már nem nagyon mennek be a gyerekek. Ehelyett azt kaptuk feladatnak, hogy minél több helyen terjesszük az eddigi videókat (igen, ekkor kaptatok tőlem sokan fészbuk-üzenetet), de ez nyilván nem tartott másfél órán keresztül, úgyhogy a délelőtt nagy része semmittevéssel és Unózással telt. Folytattam a csomózott karkötőmet, mire a lányok rögtön megkérdezték, hogy megmutatnám-e nekik. Nem volt idő, hogy mindenkinek elmagyarázzam, de Annának nagyjából megmutattam.
Ebédre csirke volt, ami mondjuk elég jól nézett ki, de igyekeztem magam tartani a vegetáriánus elveimhez és nem ettem belőle (említettem már, hogy nagyjából lehetetlen vegának lenni?). Kiderült, hogy a szakácsnő megbetegedett, és egy darabig nem lesz, úgyhogy addig az önkéntesek főznek, minden nap másik ország. A szerdát Laura és Moha kapták, vacsorára tortillát meg valami szószt főztek, aminek megkérdeztem a nevét, de nem értettem. Mindenesetre finom volt.

Délután megint kimentünk a parkba játszani a gyerekekkel, megint nagyon örültek nekünk (meg persze a frizbinek és a focilabdának). Nem sokkal azután hogy kimentünk, egy galamb fent akadt az egyik fán (a galambok idióták, ezt eddig is tudtam, na de hogy ennyire...), egy kisebb népgyűlés alakult ki a fa alatt, megpróbálták megrúgni focilabdával a faágat, hogy kiszabaduljon, meg ilyenek, de nem igazán jött össze, úgyhogy szép lassan elszivárogtak a népek. Egészen amíg meg nem érkezett egy tűzoltókocsi, hogy leszedje a galambot a fáról (akkor komolyan elgondolkodtam, hogy vajon otthon is kimennének mondjuk a Vérmezőre tűzoltókocsival, hogy leszedjenek egy nyomorék galambot a fáról? Valószínűleg sose fogom megtudni, de azért kíváncsi lennék rá), aztán tűzoltót, aki elengedte azt a szerencsétlen madarat, úgy megtapsolták, mintha valami kisebbfajta hős lenne. Ami egyébként tök jó, csak nekem elég meglepő volt (kitaláltátok, nem szeretem a galambokat).

Hazafelé még találkoztunk még a parkban két nagyon aranyos, és egyben nagyon nagy kutyával. Mármint egyelőre még nem voltak olyan rettenetesen nagyok, körülbelül egy nagyobbfajta golden retriever-nek feleltek meg, de a tulajdonosok mondták, hogy még csak 7 hónaposak.

Török órán családtagokat meg kajákat tanultunk, mindenki kellőképpen éhes lett tőle. Vacsora után megint mentünk egy kört Helgával és Natiával, de nem tartott túl sokáig. Visszafelé leszólított minket (vagyis inkább őket) egy török srác, a szokásos where are you from?, do you have phone?, what's your name? szöveggel. Én vagy nem voltam elég európai vagy csak elég volt, hogy nem válaszoltam neki, de szerencsére békén hagyott...

Este megnéztük a Wasteland című filmet (a trailer), portugálul angol felirattal. Sajnos a brazil portugálból továbbra se értek sokat, de maga a film érdekes volt. Arról szól, hogy egy brazil szeméttelepen dolgozó munkások portréját rakják ki nagyban mindenféle szemétből, aztán lefényképezik, majd jó sok pénzért eladják a képeket, és a pénzt az illető kapja, aki a képen szerepel. Elég amerikai a film, de egyszer érdemes megnézni szerintem.

Csütörtökön elég vacak idő volt (legalábbis csöpögött az eső). A flashmobot elég egyhangúan leszavaztuk, helyette a Wasteland-ból ihletet merítve art workshopot csináltunk és posztereket készítettünk mindenféléből. Ez volt az első activity (a gyerekkel való játékot leszámítva), amit igazán élveztem.

mesterművünk Mohával

Nadège, Laura és Mavi mesterműve

Helga mesterműve

Natia mesterműve

Kaja szempontjából olasz nap volt, ami egyébként jó, de megint csirke volt, és még mindig kitartóan nem ettem húst. Mindenesetre az illata jó volt. Ebéd után mentünk megint szemetet válogatni a suliba, nagyjából ugyanúgy nézett ki, mint előző héten. Ahogy a szegény diáknak való tancucc-vásárlás is (bár most leragadtam a szótáraknál, mert kezdtem úgy érezni, hogy lassan érdemes lenne beszerezni egyet). Az eheti diák láthatóan még kevésbé értette, hogy mi történik, mint a múlt heti, de biztos örült neki.

Török órán megint napszakok és kaják voltak. Pont a szünetben érkezett Edoardo és Mavi három óriási pizzával, szóval Süleyman hiába hívott vissza mindenkit a terembe, a pizza túl nagy vonzerőt gyakorolt az emberekre. A hosszú távú önkéntesekről nem is beszélve, akik 'oooo, real pizza!!' felkiáltással vetették rá magukat. A vége persze az lett, hogy a később érkezőknek nem jutott semennyi belőle, amiből meg majdnem polgárháború lett ('Nikiforos almost killed me'), de nekem legalább sikerült mindháromból enni. Órán volt egy másik szervezetnél önkénteskedő lány, Zane, Lettországból, vele, Helgával és Natiával elmentünk a kávézóba óra után. Nem maradtunk sokáig, csak megittunk egy salepet (részemről), beszélgettünk egy kicsit, és mentünk vissza. Mire visszaértünk, kicsit antiszoc hangulatom lett, úgyhogy az este maradék részét P-vel való fészbukozással töltöttem (a skype nem akart működni, az internet ugyanis elég esetlegesen hajlandó csak dolgozni általában).