Egy kis nyugi

Elöljáróban: ez nem lesz egy hosszú bejegyzés, mert hát bármennyire is jó a pihenés néha, sokat írni nem igazán lehet róla...

Dixit lapok

Vasárnap ugyanolyan esős idő volt, mint szombaton, sőt, talán még egy kicsit rosszabb is. Aznapra nem terveztünk utazást, de esőben én nem is szívesen mentem volna. Viszont olyan jó volt végre délig aludni! Nem szólalt meg a Für Elise változó időközönként (ugye a közeli suli csengője) és nem kellett meetingre se menni. Végre sikerült P-vel skypolni (ez kizárólag akkor lehetséges, ha az internet hajlandóságot mutat az együttműködésre), illetve e-olvasót letölteni a telefonomra (még indulás előtt próbálkoztam vele, de nem akart sikerülni), úgyhogy rögtön el is kezdtem folytatni a Számláló a nullára-t, amit még otthon kezdtem el rendes könyvben olvasni. Délután-estefelé játszottunk pár kör Dixitet, amit Rebecca nővére és az ő barátnője hozott, akik pár napra jöttek látogatóba (és egyébként Budapesten vannak Erasmusszal júniusig). A játék lényege, hogy mindenki kap öt lapot (amikkel mi játszottunk, nem pont ilyenek voltak, de hasonló grafikájúak, szerintem zseniális), és minden kör elején valaki mond egy szót és képpel lefelé lerak egy lapot. Utána mindenkinek raknia kell egy képet (lefelé fordítva), amire illik a szó vagy kifejezés, amit a kezdő játékos mondott. Meg kell keverni, aztán felfordítani a lapokat, és ki kell találni, hogy melyik volt az eredeti. A pontozás kicsit bonyolult, de azt is viszonylag hamar meg lehet érteni. Mindenesetre nekem nagyon tetszett a játék, ha hazamegyek, majd én is beszerzek egyet.

már díszítés is van a dobozokon

Hétfőn elég vacak idő volt, csupa köd meg eső, de azért reggel kimentünk a parkba Helgával. Az egyik parkőr bácsi, akivel korábban is találkoztunk már, amikor mentünk játszani a gyerekekkel meg a parkba reggel, megpróbált beszélgetni velünk, de mivel a török szókincsünk elég korlátozott, nem nagyon jött össze. Az egész napban az volt a legjobb, hogy a franciák főztek, reggelire például palacsinta volt, ebédre valami krumplipüré zöldségekkel meg sajttal (végre sajt!!), vacsorára pedig szintén valami krumplis-sajtos cucc, Saida pedig csinált csokis mousse-t. Francia Laura teljesen fel volt dobódva, folyton azt hajtogatta, hogy Franciaországban érzi magát. Kivételesen teljesen meg tudtam érteni, nekem is nagyon hiányzik az európai kaja, pedig még nem vagyok itt annyi ideje, mint ő...

Délelőtt ismét szelektív dobozokat készítettünk, többé-kevésbé lelkesen. Én a kevésbé lelkes kategóriába tartoztam, a ködös-szitálós idő sem dobott sokat a kedvemen, meg előjött a honvágyam is. Délután nem vittük be a dobozokat a suliba, hanem eldöntöttük, hogy ki mit fog énekelni a koncerten. Mi Helgával ezt választottuk.

Délután pedig fogtuk magunkat, és egy ukrán zászlóval kivonultunk a parkba, hogy csináljunk pár képet arról, hogy lelkileg támogatjuk az ukrán tüntetőket: