Zeugma

A vasárnap reggel egy kis kavarodással indult, ugyanis két csapat volt, az egyik Kilisbe ment (Kilisről kb. azt kell tudni, hogy közel van a szír határhoz és ezért olcsón lehet ott alkoholt beszerezni), a másik pedig Belkıs-Zeugmába (erről meg majd később, hosszabban). Én az utóbbiba tartoztam, Rebeccával (német önkéntes a gyerekprojektben) és Sandróval mentem, ugyanonnan indultunk, ahonnan tegnap, de most mi voltunk az utolsók, akiket felvettek.
Az első kocsi kivitt minket az autópályáig, ahol az éppen várakozó kisbuszok megpróbáltak rábeszélni minket, hogy menjünk velük, de hát ha stoppol az ember, akkor elvből nem költ pénzt az utazásra, szóval leráztuk őket, és kiálltunk az autópálya mellé (egyébként itt nem tilos autópályán stoppolni), de itt is jó sokat kellett várnunk. A következő sofőr, aki megállt, először pénzt akart kérni, de végül elvitt minket anélkül is. Még Rebecca sem igazán értette, hogy mit beszél törökül, szóval elég nehezen ment a kommunikáció, de azért megértette, hogy mit akarunk. A csomagtartóban nagyon hánykolódott valami, biztosan kecske vagy birka, de először elég félelmetes volt, mint utólag kiderült, Rebeccával mindketten arra gondoltunk, hogy egy hulla van hátul...

kilátás a hegy tetejéről

Szóval a pasi elvitt minket Nizipig, ahol egy elágazásnál kiszálltunk és nem sokkal később egy elég lerobbant személykocsi (megintcsak szírekkel) felvett minket, és elvitt Dutluig, egy benzinkútnál raktak ki minket. Itt egy kicsit eltanácstalanodtunk, hogy merre kéne menni, de szerencsére a telefonomon levő térkép segítségével sikerült eltalálnunk az irányt. Ismét egy elég forgalommentes út következett (már azon gondolkoztunk, hogy elkötjük egyik ház udvarában látott tehenet és azzal megyünk), amin megint szírek vettek fel, egy pick-up hátuljában utaztunk, ami tök jó volt, azt leszámítva, hogy halálra fagytunk. Meg azt leszámítva, hogy a szír menekülttáborba vittek minket, mert azt hitték, mi is oda megyünk. Aztán amikor Rebecca mondta, hogy a folyót keressük, a pasi tök rendes volt, visszavitt minket egy kirándulóhelyre a hegy tetejére, és mondta, hogy 5 körül megy Nizipbe és elvisz minket is, ha szeretnénk. Sajnos az időpont túl késői volt, de azért örültünk, hogy legalább a tábortól nem kellett visszasétálnunk, mert arra aztán végképp nem jártak kocsik.

megint táj, csak hogy jobban el tudjátok képezelni

a folyómeder, amin lementünk...

Miután megbizonyosodtunk róla, hogy a többiek nincsenek a hegytetőn, elkezdtünk lefelé mászni, először egy meglehetősen meredek és omladékos kitaposott ösvényen, aztán áttértünk egy kiszáradt patakmederre, mondván, hogy az biztosan a folyóhoz megy, viszont tutira nem vezet felfelé. És igazunk is lett, kilyukadtunk a folyóhoz (megint az Eufrátesz), ahol körülnéztünk egy kicsit, és összefutottunk Mohával és Verenával, akik az egyik másik csapatot képezték. Megebédeltünk, aztán ők mentek arra, ahonnan mi jöttünk, mi pedig arra, ahonnan ők jöttek.

...és ide érkeztünk

Verena és Moha

odafentről sétáltunk le

a folyópart

A séta nem volt különösebben érdekes, kezdett egyre hidegebb lenni és persze megint minden teljesen kopár volt. Azt még mindig nem értem, hogy lehet a víz színe ennyire kék, nem hiszem, hogy annyira kevésbé szennyezik a vizet, mint otthon, de azt hiszem ez már örök rejtély marad. Végül elértünk a "múzeumhoz". Valójában nem múzeum, hanem ásatás, annak is már inkább csak a vége. Zeugma városát a görögök alapították a Kr. e. harmadik században, úgyhogy egy rakás ősi épület meg mozaik volt itt, amiket a gát megépítése miatt el kellett szállítani, most Antepben van a nagy részük, és a maradékot lehet megnézni a múzeumban. Vagyis azt, ami az árasztás szintje felett volt. Ami elég szomorú szerintem. Mármint hogy egy ilyen helyet elárasztanak. de hát most már úgyse lehet mit csinálni vele, legalább kimentették ami menthető volt...
Mindenesetre Sandro ettől is teljesen bepörgött (régészet a második szakja). Úgy volt, hogy itt találkozunk a harmadik csapattal is, de ők találtak egy közvetlen fuvart a GEGED-hez, amit nyilván nem lehetett kihagyni, úgyhogy az elmaradt.

még folyamatban levő ásatás

mozaik

oszlopok

kb. így nézett ki az egész, sok lépcsővel a romok körül

Visszafelé a múzeum bejáratánál kezdtünk stoppolni (ami teljesen a másik irányban volt, mint ahonnan jöttünk). Szerencsére egy házaspár már az elején felvett minket, mert különben jó hosszú séta várt volna ránk. Elvittek az autópályáig, ahol megint volt lyuk a kerítés alatt szerencsére (nem lelkesedem különösebben a gondolatért, hogy drótkerítésen mászkáljak keresztül, elég tehetségesen tudok leesni dolgokról), és még azt is megvárták a hídról, amíg felvett minket egy kisteherautó. A sofőr rendes volt, mesélte, hogy járt már Németországban, mert ott lakik valami családtagja, és adott mogyorót is. Végül Antepbe egy harmadik pasi vitt be, de aztán még egy csomót kellett sétálnunk hazáig, nagyon elfáradtam, úgyhogy a délután maradék részét hajmosással meg fészbukozással töltöttem.